műtárgy - LUGOSI BÉLA MELLSZOBRA

  • - ts -
  • 2009. augusztus 27.

Zene

a Ligetben. Látták már? Ugye, hogy nem.

Próbálják kitalálni, hol találna méltó helyet magának a vámpírok hercege, nemhogy a Ligetben, de az egész Budapesten. Jó, "a Parlamentben" kétségkívül jó válasz, de a Vajdahunyad vára sem utolsó támaszpont Mr. Drakulának. Be sem kell menni érte, kívül van, a vár 56-os emlékmû (vagy a Kertem) felé nézõ sarkán, némileg szemmagasság felett, frakkban, köpenyben, csokornyakkendõben, bár csak egy szerény mellszobor. Alkotójáról nem áll rendelkezésünkre adat, s arról sem, mikor került oda, legendákból akad pár a neten, miszerint hat-hét éve hagyta ott egy televíziós forgatócsoport mint megunt kelléket, s mivel nem bántott senkit (ami egy vámpírtól súlyos hiba), hát hagyták. Jól tették. Ha még élne az úttörõmozgalom, az rossz lenne, mert lehet, hogy a ruszkik is itt lennének vele, másfelõl meg jó, mert a Drakula, a Noszferátu, a Vámpír õrsök most felkerekedhetnének, és kideríthetnék a szobor szép és igaz történetét. A vár igazgatója beírna az õrsi naplójukba, majd utána közösen megnéznék Tim Burton Ed Wood című egészen kiváló filmjét, amelyben Lugosi-alakításáért Martin Landau Oscar-díjat is szerzett. Olyan film ez, ami az idõvel egyre jobb lesz (minimum 5 csillagos).

"Ez a legkeményebb koporsó, amibe valaha feküdtem" - így szól a legendás B-movie sztár egyik szállóigévé lett aranyköpése. Nos, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ez pedig a legjobb hely, ahova szoborként Blaskó Béla kerülhetett. Angolszász rajongóitól kapott epitheton ornansát ("Szegény Béla") így akár vissza is vonhatjuk, dehogy szegény, õ a Liget királya!

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.