kiállítás - PAPÍRALAP

  • - dck -
  • 2009. június 4.

Zene

Bár a grafika már réges-rég túllépett a kabinetműfaj határain, még mindig tartja magát az a nézet, hogy a rajzművészet legfeljebb a festészet szolgálóleánya lehet - lemérhető ez abban is, hogy még mindig nagyon kevesen vásárolnak/gyűjtenek sokszorosított vagy egyedi grafikákat. A szombathelyi volt csokoládégyár impozáns és mégis barátságos emeleti termeiben bemutatott, az utóbbi húsz év munkáiból válogatott kiállítás pontosan ezt a kissé lesajnáló elképzelést kívánja megváltoztatni.
Bár a grafika már réges-rég túllépett a kabinetmûfaj határain, még mindig tartja magát az a nézet, hogy a rajzmûvészet legfeljebb a festészet szolgálóleánya lehet - lemérhetõ ez abban is, hogy még mindig nagyon kevesen vásárolnak/gyûjtenek sokszorosított vagy egyedi grafikákat. A szombathelyi volt csokoládégyár impozáns és mégis barátságos emeleti termeiben bemutatott, az utóbbi húsz év munkáiból válogatott kiállítás pontosan ezt a kissé lesajnáló elképzelést kívánja megváltoztatni. A tárlat a spontán rajzoktól a naplószerû vagy a story-board mûfaját felhasználó történetekig, az imitált gyerekfirkáktól a konceptuális nyomatokig, a mûvészkönyvtõl a fotórajzig, az átfestett metszetektõl a fénymásolt duplikátum használatáig, a kollázstól a térbe kilépõ, óriási installációkig terjed. A válogatás néha túl is lép a mûfaji definíció szerint szükséges hordozóanyagon vagy alapon, s a papírt is kiiktatja a szükséges kellékek közül (láthatunk light-boxokat, talányos "tüntetõtáblákat", vagy falra írt, naponta változó szövegrészleteket két kitömött és enigmatikus állat, a bagoly és a veréb "beszélgetésébõl"), mégis egységes, ugyanakkor nagyon változatos képet ad a kortárs grafikai törekvésekrõl. S bár a kurátor tematikai csoportjaival (a pillanat megragadásának kérdése, narratív mûvek, "rossz rajzok", struktúrák, koncept mûvek) nem kell feltétlenül egyetérteni, a harminchat kiállító mûvész munkájából összeálló világ egyértelmûen bizonyítja, hogy a mai grafika súlya és szerepe jóval nagyobb, mint azt általában feltételezzük. A kiállítás szép, jól átgondolt és inspiratív. Bár a színkavalkáddal (is) tüntetõ festményekkel ellentétben jóval több figyelmet és odafordulást kíván a nézõtõl, a mûvek érzékenysége és progresszivitása magáért beszél. Szolgálólány? Ugyan már - királynõ!

Irokéz Galéria, Szombathely, Thököly u. 36. Megtekinthetõ június 10-ig

*****

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.