Bár a grafika már réges-rég túllépett a kabinetmûfaj határain, még mindig tartja magát az a nézet, hogy a rajzmûvészet legfeljebb a festészet szolgálóleánya lehet - lemérhetõ ez abban is, hogy még mindig nagyon kevesen vásárolnak/gyûjtenek sokszorosított vagy egyedi grafikákat. A szombathelyi volt csokoládégyár impozáns és mégis barátságos emeleti termeiben bemutatott, az utóbbi húsz év munkáiból válogatott kiállítás pontosan ezt a kissé lesajnáló elképzelést kívánja megváltoztatni. A tárlat a spontán rajzoktól a naplószerû vagy a story-board mûfaját felhasználó történetekig, az imitált gyerekfirkáktól a konceptuális nyomatokig, a mûvészkönyvtõl a fotórajzig, az átfestett metszetektõl a fénymásolt duplikátum használatáig, a kollázstól a térbe kilépõ, óriási installációkig terjed. A válogatás néha túl is lép a mûfaji definíció szerint szükséges hordozóanyagon vagy alapon, s a papírt is kiiktatja a szükséges kellékek közül (láthatunk light-boxokat, talányos "tüntetõtáblákat", vagy falra írt, naponta változó szövegrészleteket két kitömött és enigmatikus állat, a bagoly és a veréb "beszélgetésébõl"), mégis egységes, ugyanakkor nagyon változatos képet ad a kortárs grafikai törekvésekrõl. S bár a kurátor tematikai csoportjaival (a pillanat megragadásának kérdése, narratív mûvek, "rossz rajzok", struktúrák, koncept mûvek) nem kell feltétlenül egyetérteni, a harminchat kiállító mûvész munkájából összeálló világ egyértelmûen bizonyítja, hogy a mai grafika súlya és szerepe jóval nagyobb, mint azt általában feltételezzük. A kiállítás szép, jól átgondolt és inspiratív. Bár a színkavalkáddal (is) tüntetõ festményekkel ellentétben jóval több figyelmet és odafordulást kíván a nézõtõl, a mûvek érzékenysége és progresszivitása magáért beszél. Szolgálólány? Ugyan már - királynõ!
Irokéz Galéria, Szombathely, Thököly u. 36. Megtekinthetõ június 10-ig
*****
