A kiállítás címének elõképe Michael Gibbs 1993-as lemezének egyik dzsesszszáma, ezt "sajátította ki" Jonathan Coe 2007-ben megjelent regénye, amely egy idõs hölgy és egy vak lány közötti, privát fényképeken keresztül kibontakozó emberi kapcsolatot mutat be. Az itt kiállított fényképek - illetve egy, a 40. Magyar Filmszemle dokumentumfilm kategóriájában fõdíjas videolevél - is intim, mert személyes kötõdéseket bemutató munkák, melyekben finoman és nagyon érzékenyen jelennek meg az emberi viszonyokban rejlõ mélységek. Nem az ármány és szerelem, a felfokozott érzelmek, hanem a mindennapok mikroszkopikus világa ez, ahol egy megszokott mozdulatsorban, egy nyakkendõkötésben ott rejlik az évtizedek alatt megõrzött, egymás iránti szeretet (Csoszó Gabriella), a szinte üres szobákban pedig a már évek óta a lineáris idõn kívül létezõ, nemrégiben meghalt nagypapa nyoma. Míg Esterházy Marcell képein a hiány jelei tûnnek fel (villanykapcsolók, csillár), Bartha Máté sorozata a jelenlét magányosságát mutatja fel az emléktárgyak és bútorok között kiszolgáltatottan és elesetten bolyongó nagymamájáról készült sorozatában. Ennél vidámabb, mégis szomorkás Somogyvári Gergõ és Feszt Judit filmje, a Csempelevél, a tíz éve Lisszabonban élõ, azulejókat (csempeképeket) készítõ, valamennyire otthonra lelt, mégis honvággyal küzdõ brazil fiatalember önvallomása.
A családi kötelékbõl kiinduló mûvek mellett kakukktojás Orbán György fotósorozata, melyben az internetes társkeresõ oldalakon megjelenõ, még eredetieskedésükben is hasonló, önjellemzõ álarckliséket alkalmazó szövegeket rendel egy-egy nem szokványos portré mellé, humorosan rámutatva, hogy az a néhány mondat mennyire átértelmezhet egy képet, hiszen a fotókon nem a párkeresõk láthatók. Bár egyben kövér lúd is, hisz nem más, mint a kisajátítás példás esete.
kArton galéria, Bp. V., Alkotmány u. 18., megtekinthetõ: március 27-ig
*****
