Kiállítás: Elrettentő szándék (Drogok a Természettudományi Múzeumban)

  • Kempf Zita
  • 2001. március 1.

Zene

A drogkérdés az a társadalmi probléma, amely képes még a magyar rendőrséget is differenciált gondolkodásra késztetni. Bár a kényszeríteni ide illőbb kifejezés volna, nyilván nem egyszerű a Btk. utasítására gyakorolni az empátiát. Jogalkotásunk szerencsére bölcsebb végrehajtó szervénél, így azt legalább annyira korlátozza, mint az állampolgárokat. Ugyanaz a szervezet, amely nappal függőket segítő és preventív programokat támogat, este elküldi tagjait fogyasztók lábát terpeszbe rúgni. Rendőrnek lenni se lehet könnyű (köztünk szólva: ne is legyen).
A drogkérdés az a társadalmi probléma, amely képes még a magyar rendőrséget is differenciált gondolkodásra késztetni. Bár a kényszeríteni ide illőbb kifejezés volna, nyilván nem egyszerű a Btk. utasítására gyakorolni az empátiát. Jogalkotásunk szerencsére bölcsebb végrehajtó szervénél, így azt legalább annyira korlátozza, mint az állampolgárokat. Ugyanaz a szervezet, amely nappal függőket segítő és preventív programokat támogat, este elküldi tagjait fogyasztók lábát terpeszbe rúgni. Rendőrnek lenni se lehet könnyű (köztünk szólva: ne is legyen).

n1999 óta kábítószerrel való visszaélésért életfogytig tartó fegyházbüntetés is kiszabható. A civil szféra azonban szabadságunk helyett inkább egészségünkért aggódik. Ez az attitűdje pedig összefogásra és egy szabálytalan drogkiállítás létrehozására sarkallta Köztes átmenetek címen. Ez a fogalomtorlódás jelképes értelmet kap, látva a későbbiekben következetessé váló zsúfoltságot. Támogatóként képviselteti magát mind a négy érintett minisztérium, Budapest önkormányzata, valamint az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány. A hitelességet biztosítja, hogy a megvalósításban a segítő szervezetek önállóan dolgoztak. Ezúttal tehát olyanok beszélnek a témáról, akik már láttak elvonási tüneteket. Teret a szándéknak a Természettudományi Múzeum adott, túlméretezettnek nem nevezhetőt, így az előember és az eszközhasználó emlős után az evolúcióban most rögtön az anyagos következik. Az aktivisták úgy tartják, minél pontosabb és több az információ, annál nagyobb az esély ellenállni a kísértésnek. Ennek jegyében a kiállítás az alapozásra vállalkozott, azaz arra, hogy minden lehetséges művészeti eszközzel a lehető legélethűbben bemutassa, mit él át a kábítószer-használó, anélkül hogy kokaint adnának a jegy mellé.

A négy gardróbszoba és az összekötő szűk folyosók miatt az ember máris a pokol bugyraiban érezheti magát, és ezt a benyomást a tartalom csak elmélyíti. Az elgondolástól ez nem is áll távol, sőt. Minél rosszabbul érezzük magunkat, a szervezők nyilván annál jobban. Elvégre elrettentésre invitálnak, nem teadélutánra. Nem is láthatunk spéci fecskendőket és gyanús matériákat üvegtárlókban, helyettük a szellemvasút vizualitását idéző installációk riogatnak. A drogos családi ebédjét félbehagyva, a drogos gyerekszobáját feldúlva jutunk a drogos kapcsolatrendszerébe. Az ő szemszögéből felvett élményrekonstruáló kisfilmeket láthatunk, tükrökkel torzítva. El kell mondanom azoknak, akiknek nincs ennél biztosabb forrásuk, hogy a heroin lila érzés és halak úsznak benne, az LSD-től hullámzik a villamos, a speedtől másnap nem kell az étel, és a reggae zenét okoz. A helyszűke miatt a kiállítás igyekszik minden érzékszervünkre építeni, feldolgozhatatlan párhuzamossággal érkeznek az álló-, mozgóképi és hanghatások. Legalább van mivel elfoglalni magunkat, amíg az előttünk haladó gimnáziumi fakultáció teljes létszámban kiolvassa a túladagolásban elhunyt fiú búcsúlevelét. A levelet az anya által rendelkezésre bocsátott gyerekkori képekkel együtt állították ki. Ezekkel a dokumentumokkal szíve szerint nem kerülne egy szobába az ember, mert nem érzi magát erre följogosítva. Ha már így alakult, és nem állja meg, hogy beleolvasson, jobb volna, ha egyedül tehetné. De szigorú tárlatvezetés van, nem nézik jó szemmel, ha lemaradunk a csoporttól.

Sok a jó ötlet, persze minél létközelibbek, annál erősebb impulzusokhoz vezetnek. Végigkísérhetjük két, csaknem egy napon született fiatalember, Olaszy Csaba és Kovács István életének krónikáját. István élete azt példázza, mi lehetett volna Csabából, ha nincs a heroin. 1970 augusztusában születtek Budapesten, illetve Kapuváron. Az Ihász Dániel Ipari Szakközép 311-1-es számú autószerelő-bizonyítványából kiderül, hogy Kovács magyarból, szerkezettanból és szerelési ismeretekből elégséges jegyet érdemelt, történelemből viszont már súrolta a közepes szintet. Ez évben Pápán Csaba sem jeleskedett, de neki legalább testnevelésből négyese volt. Kokónál erről nincs adat. ´t 90-ben Hódmezővásárhelyre rendelik katonai szolgálatra, Csabát a pszichiátriai bizottság elé alkalmazkodási zavarai miatt. Még ez évben végrehajtási értesítő érkezik, majd ´94-ben levél nyomozás felfüggesztéséről. Két év múlva már tart a bentlakásos terápia. Éppen, mikor Kovács István átveszi oklevelét Atlantában.

Évente körülbelül háromszáz emberrel végez a drog, és ennél sokkal többet tart még kíméletlenebbül életben. Alattomos, mint minden élvezet a szextől a csirkebecsináltig. Akinek tizennégy elmúlt a gyereke, vigye nyugodtan a kiállításra, jobb annál, mint ha időnként ráüvöltene: "Ne szipuzzál, mert letöröm a derekad!" Bár az indirekt módszer egyértelmű pozitív hatása sem bizonyított. Ági és Fecó szerint például a heroinflash egyáltalán nem olyan, mint a filmen, Erika tanárnő a hatást rögtön mérhette a lányán, az ugyanis ott helyben rosszul lett, Laca azt kéri, hogy őt borzasszák el, ne kedvet csináljanak neki, egy kiolvashatatlan nevű látogatónak meg ennyi hozzáfűznivalója volt: "Mindig tudtam, hogy Kokó nem egy agytröszt."

Kempf Zita

A kiállítás szerzője, szakmai rendezője: Hay Éva; filmanyagát, fotóit Beck György, a falfestményeket, installációkat Osgyányi Sára és Szily Boldizsár készítette. Megtekinthető május 31-éig, naponta 10-17 óra között, kedd szünnap.

Drogtémában dolgozó nonprofit társadalmi szervezetek: Önkontroll Egyesület, 350-6425; Magadért Alapítvány, 06/20/385-5175; Kék Vonal, 06/80/505-000; Drog Stop, 06/80/505-678.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.