Ezek után nem meglepõ, hogy egy Andrássy úti - négy, csak erre az alkalomra készített plakáttal is díszített - újságospavilonban, ebben a hat férõhelyes filmszínházban volt látható a dán Michael Elmgreen és norvég Ingar Dragset mûvészpáros egyik, külföldön többször is nagy sikerrel bemutatott színdarabjának filmváltozata. A szereplõket a XX. századi szobrászat hét világhírû alkotásáról mintázták, melyeket távirányítóval mozgatnak a színpadon. Hans Arp, Sol LeWitt, Barbara Hepworth, Giacometti, Ulrich Rückriem és Jeff Koons mûvei mind külön egyéniségek, melyek, miközben alkotóikra emlékeztetnek (LeWitt Négy kockája kizárólag teoretikus megjegyzéseket enged meg magának, Giacometti Sétáló férfija maga a szomorkás filozófia, Jeff Koons ugribugri Nyula szinte csak a mûtárgypiacról beszél), komolyan-humorosan össze is vitatkoznak az általuk képviselt "izmusok" jelentõségérõl. (A vitriolos párbeszédeket Tim Etchells írta.) A háromnegyed órás darabban a különleges "marionettfigurák" vitái, monológjai szellemesen és ironikusan beszélnek esztétikai felfogásokról, a mûtárgypiacról és önmaguk (pénzben, mûvészettörténeti említésekben) mérhetõ értékérõl. A finálét - a Nyúl javaslatára megvalósuló diszkót - csak egyvalami zavarja meg, a primadonnák közé leereszkedõ Warhol-féle Brillo doboz, melyet mindannyian undorodva fogadnak. Jól ott is hagyják a pár perces hírnevet a színpadon.
LUK-Konténer Filmszínház, Budapest, Andrássy út 1., 2010. szeptember 18-26.
*****
