könyv - CHRISTOPHER DELL: SZÖRNYEK KÖNYVE - AVAGY A KÉPZELET ÁLLATKERTJE

  • Iványi Zsófia
  • 2010. szeptember 30.

Zene

Vannak bizonyos élethelyzetek, amelyeket az emberek többsége képtelen megfelelően kezelni. Ezek közé tartozik, mikor egy kacsacsőrű, hártyás kezű kisfiú udvarias köszöntésünk után megpróbálja megenni a kisbabánkat.
Vannak bizonyos élethelyzetek, amelyeket az emberek többsége képtelen megfelelõen kezelni. Ezek közé tartozik, mikor egy kacsacsõrû, hártyás kezû kisfiú udvarias köszöntésünk után megpróbálja megenni a kisbabánkat. Az ilyen és ehhez hasonló kellemetlen szitukon segíthet Dell nemrégiben megjelent kötete, ami nem csupán a szörnyek osztályozását és az egyes "fajok" rövid történetét, hanem a különbözõ rossz és még rosszabb indulatú lények ellen bevethetõ trükköket is ismerteti az olvasóval, mely harcászati technikák az esetek meglepõen nagy arányában inkább ötletesek, mint véresek. Az említett, kisfiú küllemû kappával szemben például elég, ha fejet hajtunk, amit a jól nevelt japán vízimanó azonnal viszonoz, kiloccsantva ezzel a feje tetején található üregbõl az erejét jelentõ folyadékot. De védelem gyanánt az is megteszi, ha mindig tartunk magunknál egy kis uborkát, azt ugyanis még a csecsemõhúsnál is jobban szereti a kifinomult modorú kis rém.

A kötet kísérletet tesz arra, hogy az ókor egymást elõszeretettel felzabáló mitologikus lényeitõl a középkor ördögfajzatain, sárkányain és démonain át egészen az ufókig az emberiség mindahány riogatójáról szót ejtsen, így az egyes gaztettek ismertetésére alig-alig maradt hely, pedig szívesen olvasnánk többet a hírhedt 18. századi francia vérfarkasról vagy a víziszörnyek társasági szokásait taglaló korabeli beszámolókról. Cserébe kapunk hihetetlen mennyiségû, egyszerre idegborzoló és káprázatos illusztrációt: a csúf boszorkákat, hüllõszerû óriásokat, groteszk manókat és egyéb torzókat ábrázoló festmények, grafikák, maszkok és szobrok közül is kiemelkednek Bosch, id. Pieter Brueghel és Goya rémlátomásai. S akinek még a könyv átnyálazása után sem volt elég a szörnyekbõl, az lefekvés elõtt csak lessen be az ágya alá - drukkolunk, hogy találjon ott valami még ijesztõbbet.

Fordította: Árokszállásy Zoltán. Corvina, 2010, 192 oldal, 4990 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.