Lemez

Kreatív reneszánsz

Paul Weller: Sonik Kicks

Zene

Paul Weller karrierjét három fázisra szokás osztani: a fergeteges Jam-korszakra, a jóval felejthetőbb Style Council-fázisra és a karriert ismét egyenesbe hozó szólóévekre, melyek a mai napig tartanak. Természetesen ez utóbbi periódus hozott emlékezetes és gyengébb pillanatokat is, de abban sokan egyetértenek, hogy a mindenki által csak Modfathernek nevezett egyszemélyes intézményrendszer valóságos kreatív reneszánszt él meg a 2008-as 22 Dreams óta. A két évvel későbbi Wake Up The Nation szintén izgalmasra sikeredett, a friss Sonik Kicks pedig tovább emeli a lécet, és túlzás nélkül kijelenthető, hogy a szólópálya legnívósabb darabja - a legjobb munka, amivel Weller a Jam óta előállt.



Azt azért tudni kell, hogy emberünk nemrég amolyan vérfrissítésen esett át, amikor is elvette nem egy évtizeddel fiatalabb vokalistáját, Hannah Andrewst, aki az év elején ikrekkel ajándékozta meg őt. Szóval csupa jó hír jön Wellerék felől, és mi természetesen ennek a remekbe szabott albumnak örülünk a legjobban, ami talán még a 22 Dreamsnél is eklektikusabb stíluskavalkádot prezentál. A hangzás néha meglepően elektronikus, például máris a nyitó Greenben, nem egy dalban ismét a két régi britpopellenség, a mára már kibékült Noel Gallagher és Graham Coxon vendégeskedik, a Sleep Of The Serene komplett krautrock (és így a négy évvel ezelőtti 111 egyenes folytatása), a By The Waters klasszikus angol folk, a Drifters egyszerre Coltrane, Doors és flamenco, a Study In Blue egy rootsos duett az asszonnyal, a záró Be Happy Childrenben pedig már az egész família közreműködik. És akkor még nem is említettük a legjobb dalt, az önreflektáló That Dangerous Age-et, melyben a hatvanas évek közepi Kinks és Who, a glames Bowie és a Blur randevúzik két perc harminc másodperc erejéig (ha már Blur: ritka olyat tapasztalni, hogy egy fiatalabb zenekar gyakorol hatást egy idősebb zenészre). Tényleg, mi jöhet még?

Island/Universal, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.