mi a kotta?

Kis Medve, Nagy Medve

  • mi a kotta
  • 2013. február 10.

Zene

"Ekkor a lány karját hozzá esedezve emelte:/ ámde sötét serték kezdtek meredezni a karján,/ és keze meggörbült, horgas nagy karmai nőttek,/ lábbá lett; s az a száj, mit még nemrég maga dicsért / nagy Jupiter, torzzá lett, széles medvepofává."

Az ovidiusi Átváltozások számol be ekképpen a görögök felgerjedt főistene által hevesen zaklatott és a főisten neje által medvévé varázsolt Kallisztó nimfa balsorsáról, aki utóbb a csillagképek közé elhelyezve nyert csak örök nyugodalmat. Artemisz e boldogtalan kísérője a címszereplője az operatörténet egyik korai remekének, amely szombaton a Zeneakadémia opera szakos hallgatóinak vizsgaelőadásán jut majd a budapesti közönség elé (Eötvös 10, január 12., hét óra). Francesco Cavalli 1651-es művéről, a La Calisto című operáról van szó, amely a maga idejében éppen csak tizenegy előadást ért meg Velencében, de amely a huszadik század hetvenes évei óta a korai operairodalom egyik legkedveltebb darabjává vált, hála Raymond Leppard kutatómunkájának és népszerűsítői fáradozásainak. A zeneakadémisták most Almási-Tóth András rendezésében és Kocsár Balázs vezénylete alatt adnak majd számot művészi előmenetelükről e barokk gyöngyszem szerepeiben-szólamaiban.

"Nem elég szeretni a szovjethatalmat. Neki is szeretnie kell téged." Az életére visszatekintő Dmitrij Sosztakovics idézte Ilf és Petrov eme találó (s úgy lehet, nem is csupán a szovjethatalomra találó) megfogalmazását, saját tapasztalataira rímeltetve e hátborsóztató szellemességet. A sokat félt zeneszerző az elkövetkező napokban többször is hallat majd magáról a koncertprogramon, hiszen a Budapesti Fesztiválzenekar hangversenyeinek nyitószáma a szovjet kultúrpolitikával kevéssé harmonizáló Jazz-szvit lesz, míg a Győri Filharmonikus Zenekar koncertjét az a slágerszámnak beillő Ünnepi nyitány indítja majd, amelyet a nagy októberi forradalom 37. évfordulójára, 1954-ben komponált, a moszkvai Bolsoj igazgatóságának sürgető megrendelésére. Az előbbi két koncerten (Nemzeti Hangversenyterem, január 11., háromnegyed nyolc, ill. 12., fél négy) egyébiránt szólistaváltozás lesz: az egyik nagy tehetségű, fiatal holland hegedűművésznő helyett egy másik nagy tehetségű, fiatal és holland illetőségű hegedűművésznő érkezik majd, minthogy Janine Jansen helyébe Liza Ferschtman fog beállni, hogy Fischer Iván vezénylete alatt eljátssza a program második számát, azaz Leonard Bernstein Szerenád című, amúgy szintén 1954-es keletkezésű kompozícióját. A Berkes Kálmán pálcája alatt muzsikáló győriek viszont egynemű orosz koncertet kezdenek majd Sosztakoviccsal, Csajkovszkij és Borogyin roppant populáris szerzeményeit sorjáztatva az Ünnepi nyitány nyomában.

A hét a továbbiakban még egy fuvolista és egy zongorista vendégfellépésével kecsegtet, méghozzá a nemzetközi első ligából. Így a nagyszerű James Galway a Concerto Budapest Bach-Mozart- Brahms-programján fújja majd a magáét, s egyúttal a vezénylés feladatát is felvállalja (Nemzeti Hangversenyterem, január 12., fél nyolc). A Zongora elnevezésű sorozat második estjén pedig a fotogén francia zongorista, a pályáján rézsút emelkedő David Fray (képünkön) fogja felfűteni hangszerét a Wohltemperierte Klavier darabjait elővezetve (Nemzeti Hangversenyterem, január 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.