Mogwai: A Wrenched Virile Lore

  • - minek -
  • 2013. február 10.

Zene

A legendás skót poszt-rock formáció nem először engedi át zenéit - mintegy nyersanyag gyanánt - a remixelők kénye-kedvére.

Az 1998-as Kicking A Dead Pigen például Max Tundra vagy Kid Loco, az utóbbi kiadásokon hozzácsapott zseniális Fear Satan EP-n pedig Kevin Shields és Mike Paradinas (alias m-ziq) tették hozzá a magukét.

A frissebb keletű remixalbum a majdnem tökéletesen anagrammatikus A Wrenched Virile Lore címet viseli, és a Hardcore Never Dies But You Will című 2011-es lemez dalait teszi ki jeles reciklálók igencsak figyelemre méltó rohamának. Szerencsére a sokfelől érkező, megannyi eltérő zenekészítői filozófia szerint dolgozó alkotók remixei valahogy mégiscsak egyetlen jól megfogható és egyenes ívű láncolatba rendeződnek. A zömmel középtempós zenefolyam néha lelassul, máskor meg éppen bevadul - mint például Klad Hest kissé beteg Rano Pano-átértelmezésében, vagy a Soft Moon ötlettelien zajos, gitárzengetős San Pedro-átdolgozásában. S bár minden verzió nem lehet egyformán kiemelkedő, az IDM/ambientes Cylob, Tim Hecker vagy éppen a kraut- illetve szintipop-beütésű pszichedelikus diszkóban utazó Xander Harris változatai is rendben vannak. Ráadásul ez esetben is a keret, azaz a nyitó- és a zárószám a kulcs. Márpedig az ex-Godflesh-tag Justin K. Broadrick szinte csilingelős dreampopot varázsol a George Square Thatcher Death Partyból, zárásként pedig egykori zenésztársa, Robert Hampson rögtön két szám darabjait hegeszti össze La Mort Blanche néven - egy majd negyedóráig hömpölygő ambient zenei trip keretében.

Rock Action/Neon Music, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.