Mogwai: A Wrenched Virile Lore

  • - minek -
  • 2013. február 10.

Zene

A legendás skót poszt-rock formáció nem először engedi át zenéit - mintegy nyersanyag gyanánt - a remixelők kénye-kedvére.

Az 1998-as Kicking A Dead Pigen például Max Tundra vagy Kid Loco, az utóbbi kiadásokon hozzácsapott zseniális Fear Satan EP-n pedig Kevin Shields és Mike Paradinas (alias m-ziq) tették hozzá a magukét.

A frissebb keletű remixalbum a majdnem tökéletesen anagrammatikus A Wrenched Virile Lore címet viseli, és a Hardcore Never Dies But You Will című 2011-es lemez dalait teszi ki jeles reciklálók igencsak figyelemre méltó rohamának. Szerencsére a sokfelől érkező, megannyi eltérő zenekészítői filozófia szerint dolgozó alkotók remixei valahogy mégiscsak egyetlen jól megfogható és egyenes ívű láncolatba rendeződnek. A zömmel középtempós zenefolyam néha lelassul, máskor meg éppen bevadul - mint például Klad Hest kissé beteg Rano Pano-átértelmezésében, vagy a Soft Moon ötlettelien zajos, gitárzengetős San Pedro-átdolgozásában. S bár minden verzió nem lehet egyformán kiemelkedő, az IDM/ambientes Cylob, Tim Hecker vagy éppen a kraut- illetve szintipop-beütésű pszichedelikus diszkóban utazó Xander Harris változatai is rendben vannak. Ráadásul ez esetben is a keret, azaz a nyitó- és a zárószám a kulcs. Márpedig az ex-Godflesh-tag Justin K. Broadrick szinte csilingelős dreampopot varázsol a George Square Thatcher Death Partyból, zárásként pedig egykori zenésztársa, Robert Hampson rögtön két szám darabjait hegeszti össze La Mort Blanche néven - egy majd negyedóráig hömpölygő ambient zenei trip keretében.

Rock Action/Neon Music, 2012

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.