Mogwai: A Wrenched Virile Lore

  • - minek -
  • 2013. február 10.

Zene

A legendás skót poszt-rock formáció nem először engedi át zenéit - mintegy nyersanyag gyanánt - a remixelők kénye-kedvére.

Az 1998-as Kicking A Dead Pigen például Max Tundra vagy Kid Loco, az utóbbi kiadásokon hozzácsapott zseniális Fear Satan EP-n pedig Kevin Shields és Mike Paradinas (alias m-ziq) tették hozzá a magukét.

A frissebb keletű remixalbum a majdnem tökéletesen anagrammatikus A Wrenched Virile Lore címet viseli, és a Hardcore Never Dies But You Will című 2011-es lemez dalait teszi ki jeles reciklálók igencsak figyelemre méltó rohamának. Szerencsére a sokfelől érkező, megannyi eltérő zenekészítői filozófia szerint dolgozó alkotók remixei valahogy mégiscsak egyetlen jól megfogható és egyenes ívű láncolatba rendeződnek. A zömmel középtempós zenefolyam néha lelassul, máskor meg éppen bevadul - mint például Klad Hest kissé beteg Rano Pano-átértelmezésében, vagy a Soft Moon ötlettelien zajos, gitárzengetős San Pedro-átdolgozásában. S bár minden verzió nem lehet egyformán kiemelkedő, az IDM/ambientes Cylob, Tim Hecker vagy éppen a kraut- illetve szintipop-beütésű pszichedelikus diszkóban utazó Xander Harris változatai is rendben vannak. Ráadásul ez esetben is a keret, azaz a nyitó- és a zárószám a kulcs. Márpedig az ex-Godflesh-tag Justin K. Broadrick szinte csilingelős dreampopot varázsol a George Square Thatcher Death Partyból, zárásként pedig egykori zenésztársa, Robert Hampson rögtön két szám darabjait hegeszti össze La Mort Blanche néven - egy majd negyedóráig hömpölygő ambient zenei trip keretében.

Rock Action/Neon Music, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”