Kispályás héroszok - Ron Howard: A remény bajnoka (film)

  • Vörös Adél
  • 2005. szeptember 15.

Zene

A szájhagyomány leleményes névadó. Jim Braddock, alias Cinderella Man keresztatyái annak idején még nem is sejtették, hogy menynyire illik az amerikai bokszhősre Hamupipőke cipője.

A szájhagyomány leleményes névadó. Jim Braddock, alias Cinderella Man keresztatyái annak idején még nem is sejtették, hogy menynyire illik az amerikai bokszhősre Hamupipőke cipője. A Grimm testvérek anno az abszolút jóság alapmítoszát gyúrták mesévé, Braddock élete pedig elképesztően idomult a rászabott történethez.

Mit ér a jóság önmagában? - lappang a kérdés a szimpatikus sikertörténet mögött. Hát bizony a szegény, rongyos Hamupipőke sem biztos, hogy felszedte volna a bálban a királyfit, ha a mogyorófa előtte nem varázsol rá aranyat-ezüstöt. A Hamupipőke-férfi sem lenne érdekes számunkra - és nem lett volna az annak idején a sajtó, most meg Ron Howard rendező számára -, ha pusztán jó ember lenne és kész. Mert az ugye nem filmötlet.

Annál inkább az annak a férfinak az igaz története, aki egymaga a jó értelemben vett vér-verítékes amerikai álomnak és kora történelmének - harmincas évek, a gazdasági világválság Amerikája - a megtestesülése. James J. Braddock elismert bokszoló, sikert sikerre halmozva teremti meg ötfős családjának - a feleség Renée Zellweger nyafka-hiteles alakításában - a kenyérre-, tejre-, áramravalót. Ám amikor egy sikertelen meccs kéztöréssel zárul és a bokszszövetség bevonja engedélyét, Braddock az utcára kényszerül. Kétkezi - bocsánat, egykezi - munkával próbálja keresni a kenyerét, ám rövidesen már nemhogy kenyérre-tejre, de áramra sem futja.

Nagyjából ekkor éli meg a nagy válságot hazája is. Minden negyedik ember munkanélküli, a gyárak kapuját vézna férfiak ostromolják hajnalonként egy-egy napi munkáért. Braddock szégyenszemre már szociális segélyért áll sorba. 1934-ben aztán jön Roosevelt és a New Deal - szinkronban fordul hősünk szerencséje is. Egy eleve vesztésre ítélt meccset megnyer: Hamupipőke libben elő a semmiből. Első dolga visszafizetni a segélyt, majd egyetlen esélyként bevállal egy - szó szerint - gyilkos ellenfelet, a nehézsúlyú világbaj-nokot. A Madison Square Garden dugig telve 1935. június tizenharmadikán, Braddock pedig nyer - hogy hetven évvel később celluloidra kerülhessen.

Ahhoz, hogy megértsük, miért is fontos ez az első pillantásra Millió dolláros férfinak tűnő opus, érdemes közelebbről végigpillantanunk Russell Crowe pályáján (a rendező csak másodhegedűs itt). Ennek a meggyötört manó arcú alaknak, mostanra világossá vált, legzseniálisabb alakításai - bár nem a repetitivitás unalmával, mégis mindig - egy srófra járnak. Mert mit is kereshet egymás mellett egy Gladiátor, az Egy csodálatos elme meghasadt zsenije és A bennfentes meghurcolt átlagembere - pláne egy proli bokszoló? Jól játszik a kezére a sors, vagy intuitíve válogat - mindegy, Crowe férfiúi mindannyian tiszta emberek, akik a közegüktől kiszolgáltatottá válva valamiféle eszeveszett csatát vívnak - szeretteikért, egy nemzetért vagy némi betevő falatért. Koruk enigmatikus jelzőlámpái, sebezhető, esendő, szerencsétlen kis héroszok. Na, ebben jó a Crowe. És ez a karakter forrott ki most a Cinderella Manre, és neki köszönhető, hogy a film - kivéve persze hollywoodi módi végét - működik. Mert ma talán a legnagyobb kihívás őszinte - az oly' kézenfekvő irónia nélküli - filmet csinálni nagyszerű, igaz emberek-ről. Filmünk persze meg is bukott, Amerikában végül pénz-visszatérítési garanciával árusították a jegyeket - ami ebben az esetben sem a művet minősíti.

A Fórum Hungary bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.