Hogy is lehetne másként - elég, ha a tagok múltját nézzük: az Audioslave 2001 tavaszán alakult meg, miután a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb forradalmár szabadcsapatából, a hardrock alapokat rap- és funkyelemekkel újszerűen ötvöző Rage Against The Machine-ből kiszállt Zack de la Rocha, az énekes, s a húzós zenei alapokért felelős hangszeresek, így Tom Morello, az elborult gitárhangzások és -szólók effektzsonglőre, meg a feszes ritmusszekció (Tim Commerford basszusgitáros és Brad Wilk dobos) megtalálta a tökéletes megoldást Chris Cornell, a seattle-i színtér egyik legjobb zenekara, a Soundgarden énekese személyében. Mi sülhet ki abból, ha egy erős hardrocktrió egy grunge-, rock- és blues-zenéken edzett fantasztikus torokkal találkozik? Masszív attak természetesen, és groove-os, koszos dög nagy mennyiségben. Kis jóindulattal akár a jelenkori Led Zeppelin jelzőt is ráakaszthatjuk, annyi azonban biztos, hogy e modern zenekarokban nevelkedett zenészek visszanyúltak a gyökerekhez, főképp a hetvenes évek kemény rockjához, kialakítva ezzel egy jó értelemben vett klasszikus, mégis korszerű rockzenei "miniverzumot". Az RATM harsányan lázadó, popbalos attitűdje sem tűnt el egészen: huszonhat év után az Audioslave volt az első amerikai zenekar, amely (2005 májusában) felléphetett Havannában. S bár kezdetben nagy kérdés volt, hogyan férhet meg egymás mellett a két főhős, Cornell és Morello egója (az énekes ki is vált egy időre a legelején), a zenekar két erős lemezzel bizonyított (
Audioslave, 2002;
Out Of Exile, 2005).
Az új lemez tizenkét dala tovább halad a korábban kijelölt ösvényen, csak most egy kanálnyival kevesebb a zúzás és a düh - az Audioslave leginkább letisztult lemeze ez. A címe nem stimmel ugyan, hisz nem lubickolunk felhőtlenül a reveláció habjaiban, mégis akad néhány egészen meggyőző és üdítő pillanat (főképp ilyen az Original Fire és a Shape Of Things To Come); döntő többségben a már megszokott hangulatok áradnak az új utakat szolidan kereső blues és hardrock megoldások találkozásából (Until We Fall, One And The Same, Sound Of A Gun), s akad egy nagyszerű, ledzeppes sláger is, a Jewel Of The Summertime: az Audioslave azon kortárs zenekarok egyike, amelyek, ha revelatív pillanatokkal képtelenek is megajándékozni minket, újra és újra megbízható színvonalon teljesítenek.
Sony/BMG, 2006
