koncert - Alfred Brendel

  • Csont András
  • 2008. október 2.

Zene

budapesti búcsúfellépéséről meg sem próbálok kritikát írni, hiszen mintegy végigkísértem pályáját, már amennyire ez a korkülönbség és a régi útlevélhiány miatt lehetséges volt Először a hetvenes években láttam: a Zeneakadémián Schubert három utolsó szonátáját játszotta, még a ráadásokra is emlékszem, annyira mélyen belém mart ez a koncert Aztán többször hallottam Pesten is, egyszer Münchenben Azon kevesek egyike volt, akik soha nem okoztak csalódást, akkor sem, amikor idős ujjai már belegabalyodtak a Kreisleriana bődületes nehézségeibe, és akkor sem, amikor Schubert B-dúr szonátája első tételében nem ismételte meg az expozíciót - ezt a döntését magyarul is megjelent könyvében (Tűnődés a zenéről) próbálta igazolni Igen, Brendel könyveket is írt, aztán angol nyelvű verseket, melyek nem akárhol (New York Review of Books) jelentek meg, és egyáltalán, Brendel amolyan klasszikus kulturális jelenség, nem szakmája favágó barbárja, gazdag személyiség, aki messze túllát a klaviatúrán Amikor tolmácsnak nevezte magát, nyilvánvalóvá tette, hogy az értékek közvetítésére esküdött fel, és mindig úgy gondolta, hogy az előadó semmiféle eszme érdekében nem erőszakolhatja meg a zeneszerzőt T S Eliot szerint egy mű megértése egyet jelent azzal, hogy helyes okokból élvezzük Brendel számtalan helyes okot szolgáltatott nekünk hosszú pályáján Ezt is megköszönöm neki Mozart c-moll zongoraversenyével búcsúzott, és úgy tűnt, a második tétel földöntúli szépségét a Budapesti Fesztiválzenekar fafúvósainak kíséretével nem lehet felülmúlni Mégis sikerült, a ráadásként adott Beethoven-bagatellel (op 33, No 4) Egyszer Münchenben találkoztam vele, egy múzeum lépcsőjén állt fent, alkalmas pillanat volt hát, hogy alulról mélyen fejet hajtsak neki Furcsán nézett, aztán tétován biccentett, persze fogalma sem volt róla, ki ez a torzonborz paprikajancsi Macht nichts, Herr Brendel, én tudom, ki előtt hajtottam fejet akkor és most is Zeneakadémia, szeptember 28 . .

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.