koncert - Cimbalomhármas

  • - kyt -
  • 2011. október 20.

Zene

Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elő a három kiváló cimbalomművész. Balogh Kálmánt főként a világzene elmosódó szélű területéről ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerű kvintettel.
Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elõ a három kiváló cimbalommûvész. Balogh Kálmánt fõként a világzene elmosódó szélû területérõl ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerû kvintettel. Persze, aki hallotta Balogh és Lukács törékeny finomságú 2009-es duólemezét, tudja, hogy semmi értelme ennek a skatulyázgatásnak. Bõ évtizeddel korábban pedig remek ötletnek bizonyult Lukács Miklós felléptetése a Budapesti Fesztiválzenekar felvételén, az egyik Liszt-rapszódia szólistájaként.

A mérsékelt létszámú, ámde lelkes érdeklõdõ elõtt megtartott koncert elsõ darabját, az Allegro Barbarót valóban trióban adták elõ, amire a cimbalom tökéletesen alkalmas, bár egyszerre három már egy kissé szétzengte az amúgy feszesre áthangszerelt Bartók-mûvet, amiben ludas lehetett a visszhangos templombelsõ is. A továbbiakban viszont takarékoskodtak a mûvészek a csengéssel-bongással, sõt kifejezetten visszafogott, olykor feszülten kopogós produkciót nyújtottak a változatos repertoár teljes hosz-szában. Kurtág György évtizedekkel ezelõtt eleve cimbalomra írott, Pilinszky János verseitõl ihletett rövid miniatûrsorozata, a Szálkák szikár elmélyültségét Lukács Miklós átélten közvetítette, majd egyre szélesedõ teret kaptak az improvizációk, amelyek különös módon úgy tudtak megmaradni mûfajközi állapotukban a népzene, a dzsessz és a kortárs zene találkozási pontjain, hogy nem rontotta el az élményt semmi modor, kiagyaltság. Chick Coreával komolyzeneszerzõként ismerkedhettünk - a kelleténél hosz-szabban talán -, õsbemutatóként pedig egy koncentrált Csemiczky Miklós- és egy játékosabb Borbély Mihály-mûhöz lehetett szerencsénk.

Bakáts téri templom, október 11.

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.