koncert - Cimbalomhármas

  • - kyt -
  • 2011. október 20.

Zene

Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elő a három kiváló cimbalomművész. Balogh Kálmánt főként a világzene elmosódó szélű területéről ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerű kvintettel.
Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elõ a három kiváló cimbalommûvész. Balogh Kálmánt fõként a világzene elmosódó szélû területérõl ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerû kvintettel. Persze, aki hallotta Balogh és Lukács törékeny finomságú 2009-es duólemezét, tudja, hogy semmi értelme ennek a skatulyázgatásnak. Bõ évtizeddel korábban pedig remek ötletnek bizonyult Lukács Miklós felléptetése a Budapesti Fesztiválzenekar felvételén, az egyik Liszt-rapszódia szólistájaként.

A mérsékelt létszámú, ámde lelkes érdeklõdõ elõtt megtartott koncert elsõ darabját, az Allegro Barbarót valóban trióban adták elõ, amire a cimbalom tökéletesen alkalmas, bár egyszerre három már egy kissé szétzengte az amúgy feszesre áthangszerelt Bartók-mûvet, amiben ludas lehetett a visszhangos templombelsõ is. A továbbiakban viszont takarékoskodtak a mûvészek a csengéssel-bongással, sõt kifejezetten visszafogott, olykor feszülten kopogós produkciót nyújtottak a változatos repertoár teljes hosz-szában. Kurtág György évtizedekkel ezelõtt eleve cimbalomra írott, Pilinszky János verseitõl ihletett rövid miniatûrsorozata, a Szálkák szikár elmélyültségét Lukács Miklós átélten közvetítette, majd egyre szélesedõ teret kaptak az improvizációk, amelyek különös módon úgy tudtak megmaradni mûfajközi állapotukban a népzene, a dzsessz és a kortárs zene találkozási pontjain, hogy nem rontotta el az élményt semmi modor, kiagyaltság. Chick Coreával komolyzeneszerzõként ismerkedhettünk - a kelleténél hosz-szabban talán -, õsbemutatóként pedig egy koncentrált Csemiczky Miklós- és egy játékosabb Borbély Mihály-mûhöz lehetett szerencsénk.

Bakáts téri templom, október 11.

****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.