koncert - Cimbalomhármas

  • - kyt -
  • 2011. október 20.

Zene

Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elő a három kiváló cimbalomművész. Balogh Kálmánt főként a világzene elmosódó szélű területéről ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerű kvintettel.
Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elõ a három kiváló cimbalommûvész. Balogh Kálmánt fõként a világzene elmosódó szélû területérõl ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerû kvintettel. Persze, aki hallotta Balogh és Lukács törékeny finomságú 2009-es duólemezét, tudja, hogy semmi értelme ennek a skatulyázgatásnak. Bõ évtizeddel korábban pedig remek ötletnek bizonyult Lukács Miklós felléptetése a Budapesti Fesztiválzenekar felvételén, az egyik Liszt-rapszódia szólistájaként.

A mérsékelt létszámú, ámde lelkes érdeklõdõ elõtt megtartott koncert elsõ darabját, az Allegro Barbarót valóban trióban adták elõ, amire a cimbalom tökéletesen alkalmas, bár egyszerre három már egy kissé szétzengte az amúgy feszesre áthangszerelt Bartók-mûvet, amiben ludas lehetett a visszhangos templombelsõ is. A továbbiakban viszont takarékoskodtak a mûvészek a csengéssel-bongással, sõt kifejezetten visszafogott, olykor feszülten kopogós produkciót nyújtottak a változatos repertoár teljes hosz-szában. Kurtág György évtizedekkel ezelõtt eleve cimbalomra írott, Pilinszky János verseitõl ihletett rövid miniatûrsorozata, a Szálkák szikár elmélyültségét Lukács Miklós átélten közvetítette, majd egyre szélesedõ teret kaptak az improvizációk, amelyek különös módon úgy tudtak megmaradni mûfajközi állapotukban a népzene, a dzsessz és a kortárs zene találkozási pontjain, hogy nem rontotta el az élményt semmi modor, kiagyaltság. Chick Coreával komolyzeneszerzõként ismerkedhettünk - a kelleténél hosz-szabban talán -, õsbemutatóként pedig egy koncentrált Csemiczky Miklós- és egy játékosabb Borbély Mihály-mûhöz lehetett szerencsénk.

Bakáts téri templom, október 11.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.