koncert - Cimbalomhármas

  • - kyt -
  • 2011. október 20.

Zene

Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elő a három kiváló cimbalomművész. Balogh Kálmánt főként a világzene elmosódó szélű területéről ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerű kvintettel.
Cimbalomtrió címen is futott ez az izgalmasan szép zenei esemény, bár a darabok többségét váltakozó felállásban, duóban adta elõ a három kiváló cimbalommûvész. Balogh Kálmánt fõként a világzene elmosódó szélû területérõl ismerhettük eddig, Farkas Rózsa leginkább a komolyzenei koncerttermekben otthonos, Lukács Miklósról pedig egy sor dzsesszegyüttes jut az eszünkbe, amelyekben fellépett és fellép, kezdve mindjárt a saját nevén futó nagyszerû kvintettel. Persze, aki hallotta Balogh és Lukács törékeny finomságú 2009-es duólemezét, tudja, hogy semmi értelme ennek a skatulyázgatásnak. Bõ évtizeddel korábban pedig remek ötletnek bizonyult Lukács Miklós felléptetése a Budapesti Fesztiválzenekar felvételén, az egyik Liszt-rapszódia szólistájaként.

A mérsékelt létszámú, ámde lelkes érdeklõdõ elõtt megtartott koncert elsõ darabját, az Allegro Barbarót valóban trióban adták elõ, amire a cimbalom tökéletesen alkalmas, bár egyszerre három már egy kissé szétzengte az amúgy feszesre áthangszerelt Bartók-mûvet, amiben ludas lehetett a visszhangos templombelsõ is. A továbbiakban viszont takarékoskodtak a mûvészek a csengéssel-bongással, sõt kifejezetten visszafogott, olykor feszülten kopogós produkciót nyújtottak a változatos repertoár teljes hosz-szában. Kurtág György évtizedekkel ezelõtt eleve cimbalomra írott, Pilinszky János verseitõl ihletett rövid miniatûrsorozata, a Szálkák szikár elmélyültségét Lukács Miklós átélten közvetítette, majd egyre szélesedõ teret kaptak az improvizációk, amelyek különös módon úgy tudtak megmaradni mûfajközi állapotukban a népzene, a dzsessz és a kortárs zene találkozási pontjain, hogy nem rontotta el az élményt semmi modor, kiagyaltság. Chick Coreával komolyzeneszerzõként ismerkedhettünk - a kelleténél hosz-szabban talán -, õsbemutatóként pedig egy koncentrált Csemiczky Miklós- és egy játékosabb Borbély Mihály-mûhöz lehetett szerencsénk.

Bakáts téri templom, október 11.

****

Figyelmébe ajánljuk