Film - Életet az éveknek - Mike Leigh: Még egy év

  • - köves -
  • 2011. október 20.

Zene

Kiautóznak a veteményesbe, beautóznak a veteményesből - nagyjából ez a dinamika jellemzi a mű központi kettősét, egy polgári viszonyok közt őszbe borult házaspárt, akik jól karbantartott házasságukkal messze kirínak privát szférájuk körülöttük keringő szereplői közül. Londonban járunk, egy filmen sokszor látott, de még mindig megcsodált réteg, a biztos alapokon nyugvó középosztály előszobáiban és nappalijaiban.
Közelebbről Tom és Gerri (nem Jerry) termeiben, ahol az égvilágon nem történik semmi; csak moziban ritkán látható apróságok. Különösebb akadályok nem is tornyosulnak a szereplők előtt, ami tornyosul, azt olyan egyszerű szavakkal lehet leírni, mint tavasz, nyár, ősz és tél - aligha meglepő tagolás, aligha meglepő csapadék- és fényviszonyokkal. Az egyéb viszonyok sem túlságosan meglepőek, a négy felvonás során alig változik valami, Tom és Gerri állandóbbak az állandónál, hol kimennek a veteményesbe, hol bejönnek a veteményesből, hol a konyhában, hol a nappaliban töltik idejüket, egy kevés borral és nem kevés egymás iránti megértéssel. Ami mozgás tapasztalható a filmben, jobbára körülöttük, az ő személyes vonzáskörzetükben esik: apró, mikroszkopikus mozgások, főképp egy régi barátnő (Gerrié) és egy régi barát (Tomé) köröznek a fényt adó páros körül. Feldúltan jönnek-mennek, magukról és másokról is megfeledkezve: hol hívatlanul állítanak be, hol a megbeszélt vacsoraidőpontban, de szinte mindig üres borosüvegek és sörösdobozok garmadája marad utánuk. 'k a minden baráti körre jutó blamások, a szeretve kínos társutasok, akik a legritkább esetben veszik észre magukat, s akik önmagukért hol derűs elnézésben, hol szelíd rosszallásban részesülnek. Mike Leigh ezúttal a derűs elnézések és szelíd rosszallások pasztellszínű szövetéből vásárolt be egy nagy adaggal. Noha egyre kedélyesebbnek tűnik mostanában (lásd Hajrá, boldogság!), mit sem vesztett híres arányérzékéből, meg abból a ritka képességből, mely egy elkapott tekintetben, egy elvétett szóban vagy egy félrecsúszott nyakkendőben is képes egy egész élet drámáját láttatni. Persze csak úgy, mintegy mellékesen.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.