Film - Életet az éveknek - Mike Leigh: Még egy év

  • - köves -
  • 2011. október 20.

Zene

Kiautóznak a veteményesbe, beautóznak a veteményesből - nagyjából ez a dinamika jellemzi a mű központi kettősét, egy polgári viszonyok közt őszbe borult házaspárt, akik jól karbantartott házasságukkal messze kirínak privát szférájuk körülöttük keringő szereplői közül. Londonban járunk, egy filmen sokszor látott, de még mindig megcsodált réteg, a biztos alapokon nyugvó középosztály előszobáiban és nappalijaiban.
Közelebbről Tom és Gerri (nem Jerry) termeiben, ahol az égvilágon nem történik semmi; csak moziban ritkán látható apróságok. Különösebb akadályok nem is tornyosulnak a szereplők előtt, ami tornyosul, azt olyan egyszerű szavakkal lehet leírni, mint tavasz, nyár, ősz és tél - aligha meglepő tagolás, aligha meglepő csapadék- és fényviszonyokkal. Az egyéb viszonyok sem túlságosan meglepőek, a négy felvonás során alig változik valami, Tom és Gerri állandóbbak az állandónál, hol kimennek a veteményesbe, hol bejönnek a veteményesből, hol a konyhában, hol a nappaliban töltik idejüket, egy kevés borral és nem kevés egymás iránti megértéssel. Ami mozgás tapasztalható a filmben, jobbára körülöttük, az ő személyes vonzáskörzetükben esik: apró, mikroszkopikus mozgások, főképp egy régi barátnő (Gerrié) és egy régi barát (Tomé) köröznek a fényt adó páros körül. Feldúltan jönnek-mennek, magukról és másokról is megfeledkezve: hol hívatlanul állítanak be, hol a megbeszélt vacsoraidőpontban, de szinte mindig üres borosüvegek és sörösdobozok garmadája marad utánuk. 'k a minden baráti körre jutó blamások, a szeretve kínos társutasok, akik a legritkább esetben veszik észre magukat, s akik önmagukért hol derűs elnézésben, hol szelíd rosszallásban részesülnek. Mike Leigh ezúttal a derűs elnézések és szelíd rosszallások pasztellszínű szövetéből vásárolt be egy nagy adaggal. Noha egyre kedélyesebbnek tűnik mostanában (lásd Hajrá, boldogság!), mit sem vesztett híres arányérzékéből, meg abból a ritka képességből, mely egy elkapott tekintetben, egy elvétett szóban vagy egy félrecsúszott nyakkendőben is képes egy egész élet drámáját láttatni. Persze csak úgy, mintegy mellékesen.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.