koncert - EGY KISS ERZSI ZENE

  • - kyt -
  • 2011. július 14.

Zene

A beálláskor még nagyon úgy nézett ki, hogy igencsak kisszámú, a kánikulában teljesen elpilledt közönségnek játszik majd a zenekar, de aztán odakint, az óbudai főtéren véget ért a dzsesszkoncert, és a középkorú közönség átsétált, betöltve a kerthelyiséget. Közben volt idő visszarettenni az akciós viszkis málna vagy málnás viszki ijesztőnek látszó ajánlatától, másrészt megtudhattuk, mit takar a hely elég hülyén hangzó elnevezése.
A beálláskor még nagyon úgy nézett ki, hogy igencsak kisszámú, a kánikulában teljesen elpilledt közönségnek játszik majd a zenekar, de aztán odakint, az óbudai fõtéren véget ért a dzsesszkoncert, és a középkorú közönség átsétált, betöltve a kerthelyiséget. Közben volt idõ visszarettenni az akciós viszkis málna vagy málnás viszki ijesztõnek látszó ajánlatától, másrészt megtudhattuk, mit takar a hely elég hülyén hangzó elnevezése. Kolbászos bucit, ami a melegszendvics zöldséges-tejfölös unokatestvére, és kifejezetten kellemes fröccs alá valónak bizonyult.

A zenekar utolsó lemezének, a tavaly õsszel megjelent Ugatónak a hangzását eléggé meghatározta a fúvós vendégzenészek jelenléte, most viszont csak az öttagú alap-zenekar lépett fel, de nem volt semmi hiányérzetünk, így is kiválóan mûködtek a számok, és miközben a lendület szinte rögtön magával húzta a közönséget, jó volt figyelni a kidolgozottságra, a rengeteg apró zenei ötletre, a pontos váltásokra is. Igazából elképzelni sem tudom, milyen lehet az, amikor Kiss Erzsi nincs formában, de ez biztosan nem az az eset volt. Erõvel, élettel töltötte meg stílusvédjegynek tekinthetõ halandzsanyelvét, úgyhogy el lehetett hinni, hogy konkrét tartalmakat rejtenek a szövegek, és akár meg is érthetnénk õket, ha nagyon akarnánk. De olyan nagyon nem akartuk, sokkal szórakoztatóbb volt figyelni a zenészeket, például azt, ahogy a (kitûnõ) gitáros, Bujdosó János alámerül az effektek, torzítások kalandos, a zenét elvont, hol éteri, hol brutálisan kegyetlen szélsõségek felé mozdító világában. Jó volt, ahogy Szandtner Anna ellenpontozott, hogy Vajdovich Árpád sokat bõgõzött, Németh Csaba meg minimáldobolt.

Ahogy az említett lemezen, színes volt a kínálat, megszólalt minden a reggae-tõl a slágeres popon át a balkáni pörgésig, és amikor az énekesnõ bejelentette, hogy most pedig funky lesz, a közönség késlekedés nélkül pozíciót foglalt a tánctéren.

Kobuci kert, július 9.

*****

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.