könyv - Agota Kristof: Trilógia

  • - ruprech -
  • 2011. július 14.

Zene

"Olyan furcsák! Az ember sohasem tudhatja, mi jár a fejükben" - így jellemzi az apa A nagy füzet ikreit. Rövid, tömör kijelentő mondatokkal, tárgyilagos stílusban, többes szám első személyben, jelen időben írt fogalmazásaikból ismerjük meg őket.
"Olyan furcsák! Az ember sohasem tudhatja, mi jár a fejükben" - így jellemzi az apa A nagy füzet ikreit. Rövid, tömör kijelentõ mondatokkal, tárgyilagos stílusban, többes szám elsõ személyben, jelen idõben írt fogalmazásaikból ismerjük meg õket. Következetesen ölik ki magukból az érzelmeket, különbözõ gyakorlatokkal túlélni tanulnak, mindent elpróbálnak, hogy megismerjék a világot, miközben elvágják magukat tõle. 'ket olvassuk, de hozzáférhetetlenek maradnak. "Nagyon egyszerû szabály alapján döntjük el, hogy a fogalmazás 'Jó' vagy 'Nem jó': igaznak kell lennie" - írják; tényeket jegyeznek, miközben minden hazugság vagy legalábbis más-igazság; a könyvek minduntalan újraértelmezik egymást, elemeik felbukkannak késõbb is, csak másképp.

A bizonyíték, a trilógia középsõ része az elsõ regény elbizonytalanítója. Az ikrek elváltak, egyikük külföldre emigrált. Lucas marad otthon, Claust várja, aki talán nem is létezik - a nagy füzet arra bizonyíték, hogy a valóság fikció. Az egyedüllét társat szül, egy képzelt testvért, de még Mathias, a nyomorék kisfiú is, akit Lucas maga mellé vesz, olyan, mint egy gondolat; mondatai, tettei nem egy kisgyerekhez tartoznak, mintha csak a férfi bûntudata lenne. A nézõpont külsõre vált, de a nyelv megõrzi leíró jellegét - ugyanolyan nyers, mint ahogy az otthoni nyelvet nehezen beszélõ követségi ember halálhírt közöl a befejezõ részben, A harmadik hazugságban.

Agota Kristof gyönyörûen és fájdalmasan egyszerû mondatokkal hasít olvasójába. A háború alatti felnõtté válást követi az érzelmi bizonytalanság és a diktatúra okozta kiszolgáltatottság, majd a "szabaddá válás" után jön a halál közelsége; két egyes szám elsõ személyû nézõpont feszül egymásnak, egészíti ki egymást, tárja föl az igazságot, vagy meséli el a harmadik hazugságot, hogy végül lezárja a mindenre kiterjedõ és mindent felemésztõ magányuk történetét.

Fordította: Bognár Róbert, Takács M. József. Cartaphilus, 2011, 480 oldal, 2990 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.