A bizonyíték, a trilógia középsõ része az elsõ regény elbizonytalanítója. Az ikrek elváltak, egyikük külföldre emigrált. Lucas marad otthon, Claust várja, aki talán nem is létezik - a nagy füzet arra bizonyíték, hogy a valóság fikció. Az egyedüllét társat szül, egy képzelt testvért, de még Mathias, a nyomorék kisfiú is, akit Lucas maga mellé vesz, olyan, mint egy gondolat; mondatai, tettei nem egy kisgyerekhez tartoznak, mintha csak a férfi bûntudata lenne. A nézõpont külsõre vált, de a nyelv megõrzi leíró jellegét - ugyanolyan nyers, mint ahogy az otthoni nyelvet nehezen beszélõ követségi ember halálhírt közöl a befejezõ részben, A harmadik hazugságban.
Agota Kristof gyönyörûen és fájdalmasan egyszerû mondatokkal hasít olvasójába. A háború alatti felnõtté válást követi az érzelmi bizonytalanság és a diktatúra okozta kiszolgáltatottság, majd a "szabaddá válás" után jön a halál közelsége; két egyes szám elsõ személyû nézõpont feszül egymásnak, egészíti ki egymást, tárja föl az igazságot, vagy meséli el a harmadik hazugságot, hogy végül lezárja a mindenre kiterjedõ és mindent felemésztõ magányuk történetét.
Fordította: Bognár Róbert, Takács M. József. Cartaphilus, 2011, 480 oldal, 2990 Ft
*****
