koncert - JOE BONAMASSÁT

  • V. Á.
  • 2010. november 4.

Zene

a modern blues-rock új csodagyerekeként kezeli a média: a mindössze harminchárom éves gitáros saját néven kihozott lemezei évek óta lelőhetetlenül kúsznak fel a Billboard-listára. Nem is érdemtelenül, hiszen a tavaly kiadott The Ballad Of John Henry tényleg az utóbbi tíz év egyik legjobb ilyen irányú lemeze, a címadó nóta riffjét pedig - ahogy azt Bonamassa felkonferálta - a világ tizenkettedik legjobbjának hozták ki egy újságírók által kezdeményezett szavazáson.
a modern blues-rock új csodagyerekeként kezeli a média: a mindössze harminchárom éves gitáros saját néven kihozott lemezei évek óta lelõhetetlenül kúsznak fel a Billboard-listára. Nem is érdemtelenül, hiszen a tavaly kiadott The Ballad Of John Henry tényleg az utóbbi tíz év egyik legjobb ilyen irányú lemeze, a címadó nóta riffjét pedig - ahogy azt Bonamassa felkonferálta - a világ tizenkettedik legjobbjának hozták ki egy újságírók által kezdeményezett szavazáson. Idén kiadta a The Ballad... folytatását Black Rock címmel - ezt bemutatni érkezett Magyarországra.

Bonamassa sztárságát mi sem jelzi jobban, mint hogy az ilyen jellegû zenéhez kicsit rideg, de egyébként tökéletes megszólalást produkáló PeCsa majdnem teljesen megtelt. A Narancs kétfõs különítménye elõtt Deák Bill Gyula állt, akit fel kellett volna küldeni a színpadra, hogy énekeljen Bonamassa helyett: a decens, zakós-inges, könyvelõ fazonú fõhõs énekhangja ugyanis kiváló a vokálokhoz, de szólóénekhez kicsit kevés, ennélfogva igazán azok a dalok kaptak életet, amelyeket vendégénekesek - Bonamassa csaja, illetve egy pólós-farmeros figura - énekeltek. Ez azért fájó kissé, mert a rockosabb felfogású Bonamassa-dalokhoz simán oda lehet képzelni mondjuk a Clutch-os Neil Fallon érzelemgazdag bluesbömbölését. Bonamassa nem kimondott frontember, a kissé túlnyújtott gitárszólókat is szerényen és visszafogottan prezentálta, pedig igen komoly tudással rendelkezik: tökéletesen hozza a blues érzékenységét, ugyanakkor a már-már metálzenészhez fogható technikásságot is. A saját dalokhoz, illetve a feldolgozásokhoz biztos kézzel nyúl, és olyan, fogyasztható témákat kerekít belõlük, amelyek indokolják már-már mainstreambe hajló sikerét. A kétórás fellépést ugyanakkor nem sikerült teljesen mentesítenie az üresjáratoktól: a tökéletes kilencven percet a gitárszólók és a lassú bluesok megnyirbálásával lehetett volna elérnie - így csak egyszerûen jó koncertet adott.

Petõfi Csarnok, október 28.

****

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.