Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

koncert - KOVÁCS KATI ÉS A QUALITONS

  • - minek -
  • 2009. október 29.

Zene

Sokan azóta várták ezt az estét, mióta csak híre kelt, hogy együtt gyakorol a hatvanas-hetvenes évek tán legkiválóbb hazai előadója és korunk egyik legígéretesebb bandája, a fiatal, tehetséges zenészek által alapított Qualitons. A találkozás nem is véletlen: utóbbi magától értetődő természetességgel használja a három-négy évtizeddel ezelőtti "daliás" idők fúziós popzenéjét - az akkoriban keletkezett KK-albumok pedig kedvenc zsákmányai a hazánkban is szorgalmasan túró rare groove-vadászoknak.
Sokan azóta várták ezt az estét, mióta csak híre kelt, hogy együtt gyakorol a hatvanas-hetvenes évek tán legkiválóbb hazai elõadója és korunk egyik legígéretesebb bandája, a fiatal, tehetséges zenészek által alapított Qualitons. A találkozás nem is véletlen: utóbbi magától értetõdõ természetességgel használja a három-négy évtizeddel ezelõtti "daliás" idõk fúziós popzenéjét - az akkoriban keletkezett KK-albumok pedig kedvenc zsákmányai a hazánkban is szorgalmasan túró rare groove-vadászoknak. Péntek este azután kiderült, hogy a nagy elõkészület nem volt hiábavaló: habár egyelõre "csak" nyolc számot tudtak összecsiszolni, az eredmény alig hagyott maga után kívánnivalót. A Qualitons az elején saját slágereivel melegít - no és egy régi Meteor-számmal: a Kívánj te is nekem szép jó éjszakát alapján nyilvánvaló, hogy G. Szabó Hunor dobos egyben figyelemre méltó vokalista is, aki az LGT-s KK-számokban is remekül "fordítja le" Somló és Presser egykori énekszólamát.

Azután nagy ováció kíséretében érkezik Kovács Kati, és gyorsan kiderül: hangja még mindig a régi, az új (fúvósokkal és ütõssel is vastagított) felállás pedig a kezdeti elfogódottságot legyûrve neki is szárnyakat ad. A közösen kiválasztott, elegyesen blues, rock and roll, funk/soul típusú nótákat a Qualitons ültette át és hangszerelte a saját képére, Kovács Kati pedig az újratuningolt régi slágereket (Add már, Uram, az esõt; Szólj rám, ha hangosan énekelek) épp olyan hévvel énekli, mint a ritkábban hallott, de zseniális szerzeményeket (Ha a dobos megengedné, El ne hagyd magad - mindkettõ az LGT-s korszakból). A Merre mentél tõlem címû blues meghökkentõ hajlításait is biztonsággal hozza - s közben olyan KK-csemegék újrafeldolgozását is hallhatjuk, mint a Somló-Adamis duó által jegyzett Az esõ és én (ezt egykor a dzsesszfenomén Szabó Gábor is játszotta). Kicsit korai a vég, de reméljük, nem végleges - ez az elõadás megér még néhány estét.

A38 hajó, október 23.

*****

Előző cikk a rovatban DVD - Náci zombik
Következő cikk a rovatban Kiállítás - Békacombot ropogtatott - Zongora és patkolástan. Művészet és tudomány a Nádaskay és Varga családokban a 19-20. században

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Kritika

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Kritika

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.