koncert - KOVÁCS KATI ÉS A QUALITONS

  • - minek -
  • 2009. október 29.

Zene

Sokan azóta várták ezt az estét, mióta csak híre kelt, hogy együtt gyakorol a hatvanas-hetvenes évek tán legkiválóbb hazai előadója és korunk egyik legígéretesebb bandája, a fiatal, tehetséges zenészek által alapított Qualitons. A találkozás nem is véletlen: utóbbi magától értetődő természetességgel használja a három-négy évtizeddel ezelőtti "daliás" idők fúziós popzenéjét - az akkoriban keletkezett KK-albumok pedig kedvenc zsákmányai a hazánkban is szorgalmasan túró rare groove-vadászoknak.
Sokan azóta várták ezt az estét, mióta csak híre kelt, hogy együtt gyakorol a hatvanas-hetvenes évek tán legkiválóbb hazai elõadója és korunk egyik legígéretesebb bandája, a fiatal, tehetséges zenészek által alapított Qualitons. A találkozás nem is véletlen: utóbbi magától értetõdõ természetességgel használja a három-négy évtizeddel ezelõtti "daliás" idõk fúziós popzenéjét - az akkoriban keletkezett KK-albumok pedig kedvenc zsákmányai a hazánkban is szorgalmasan túró rare groove-vadászoknak. Péntek este azután kiderült, hogy a nagy elõkészület nem volt hiábavaló: habár egyelõre "csak" nyolc számot tudtak összecsiszolni, az eredmény alig hagyott maga után kívánnivalót. A Qualitons az elején saját slágereivel melegít - no és egy régi Meteor-számmal: a Kívánj te is nekem szép jó éjszakát alapján nyilvánvaló, hogy G. Szabó Hunor dobos egyben figyelemre méltó vokalista is, aki az LGT-s KK-számokban is remekül "fordítja le" Somló és Presser egykori énekszólamát.

Azután nagy ováció kíséretében érkezik Kovács Kati, és gyorsan kiderül: hangja még mindig a régi, az új (fúvósokkal és ütõssel is vastagított) felállás pedig a kezdeti elfogódottságot legyûrve neki is szárnyakat ad. A közösen kiválasztott, elegyesen blues, rock and roll, funk/soul típusú nótákat a Qualitons ültette át és hangszerelte a saját képére, Kovács Kati pedig az újratuningolt régi slágereket (Add már, Uram, az esõt; Szólj rám, ha hangosan énekelek) épp olyan hévvel énekli, mint a ritkábban hallott, de zseniális szerzeményeket (Ha a dobos megengedné, El ne hagyd magad - mindkettõ az LGT-s korszakból). A Merre mentél tõlem címû blues meghökkentõ hajlításait is biztonsággal hozza - s közben olyan KK-csemegék újrafeldolgozását is hallhatjuk, mint a Somló-Adamis duó által jegyzett Az esõ és én (ezt egykor a dzsesszfenomén Szabó Gábor is játszotta). Kicsit korai a vég, de reméljük, nem végleges - ez az elõadás megér még néhány estét.

A38 hajó, október 23.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.