koncert - KREATOR

  • Kovács Bálint
  • 2011. június 9.

Zene

El vagyunk kényeztetve: a thrash metal legnagyobbjai közül csak ebben az évben fellépett már Budapesten az amerikaiak közül a Slayer, a Megadeth, a Death Angel és az Overkill, a németek közül pedig a Destruction és a Sodom - a csillebérci Metalfesten most csatlakozott az amúgy is impozáns listához a germán triász legjobbja, a Kreator is. Mindig tisztább helyzet, ha egy zenekar az új lemezét turnéztatja, mint ha egyértelmű apropó nélkül járja a világot, mint most a Kreator - egyrészt a műsor, másrészt a zenekar lelkesedése miatt. Ezúttal mindkét ilyen tárgyú rosszindulatú balsejtelem megalapozott volt.
El vagyunk kényeztetve: a thrash metal legnagyobbjai közül csak ebben az évben fellépett már Budapesten az amerikaiak közül a Slayer, a Megadeth, a Death Angel és az Overkill, a németek közül pedig a Destruction és a Sodom - a csillebérci Metalfesten most csatlakozott az amúgy is impozáns listához a germán triász legjobbja, a Kreator is.

Mindig tisztább helyzet, ha egy zenekar az új lemezét turnéztatja, mint ha egyértelmû apropó nélkül járja a világot, mint most a Kreator - egyrészt a mûsor, másrészt a zenekar lelkesedése miatt. Ezúttal mindkét ilyen tárgyú rosszindulatú balsejtelem megalapozott volt. Az együttes harmincéves pályafutását viszonylag egyértelmûen fel lehet osztani három részre: a kor nem túl kifinomult elvárásainak megfelelõ, inkább zsigeri õsthrasht a kilencvenes évek kísérletezése, majd a kétezres évek modernebb hangzású, összetettebb zenéje követte, amely kiforrottságával mindkét korszak legjobb stílusjegyeit egyesíti. A metál viszont sokak szerint hasonlít a borokra: minél régebbi, annál jobb - a Kreator is afféle pár új dallal megspékelt nosztalgiakoncertet tartott különösebb meglepetések nélkül. Szentségtörõ dolog az ilyesmit negatívumként értékelni, de akárhogy is, a régi "slágerek" huszonöt éve még inkább a szokatlan erõ és a sajátos hangulat miatt ütöttek - ma, a thrash népszerûsége mellett már jobban hangzanak a technikásabb számok. Amúgy se lehet azt mondani, hogy - fõleg ilyen jó hangzással és a különösen jó formában lévõ zenészekkel - a Reconquering The Throne/The Patriarch/Violent Revolution trió ne lenne legalább olyan jó, mint a Pleasure To Kill vagy az Endless Pain. Meg aztán az sem használt a koncertnek, hogy az énekes Mille szózatai a meglepõen lusta közönséghez ("ti vagytok a legjobbak, úgyhogy hamarosan visszatérünk Budapestre" és a többi) kissé unottak voltak, és semmiképpen sem hihetõek. Jó zenészek profi koncertje volt ez - az egyik a tucatból.

Metalfest, Csillebérc, június 5.

**** alá

Neked ajánljuk