koncert - MOTÖRHEAD

  • G. A.
  • 2010. július 22.

Zene

Kotorjunk elő Lemmy Kilmisterről egy régi felvételt! Legyen ez mondjuk a The Dec-line Of Western Civilization című amerikai dokumentumfilm-sorozat második része; az időpont: 1988. Vizsgáljuk meg a képsorokon az angol zenészt, aki a Monarchia bukása óta a legtöbbet tette a császárbajusz divatban tartásáért, majd pörgessük előre az időt huszonkét évvel egészen addig a pillanatig, amikor hősünk a Hegyalja fesztivál nagyszínpadán este tizenegykor belekezd az Iron Fistbe.

Kotorjunk elõ Lemmy Kilmisterrõl egy régi felvételt! Legyen ez mondjuk a The Dec-line Of Western Civilization címû amerikai dokumentumfilm-sorozat második része; az idõpont: 1988. Vizsgáljuk meg a képsorokon az angol zenészt, aki a Monarchia bukása óta a legtöbbet tette a császárbajusz divatban tartásáért, majd pörgessük elõre az idõt huszonkét évvel egészen addig a pillanatig, amikor hõsünk a Hegyalja fesztivál nagyszínpadán este tizenegykor belekezd az Iron Fistbe. Ha a számottevõ változásokat akarjuk összeírni, nem nagyon juthatunk túl azon, hogy Lemmy mostanában a fehér veszkócsizma helyett, úgy tûnik, inkább a fekete színût preferálja.

A Motörhead persze nem csupán a konstans imázs miatt sorolható a koncertkritika-írás értelmének legfõbb megkérdõjelezõi közé, hanem a harmincöt éve következetesen jelentõsebb módosulás nélkül hagyott zene miatt is. Voltaképp teljesen mindegy, hogy a zenekar milyen számokat válogat össze: a koncert legelején elhangzó, harmincéves Stay Clean ugyanaz a koszos, egyszerre a punk és a metál felé is hajló tempós rock and roll, mint a 2004-es In The Name Of Tragedy, a közismert slágereknél (Ace Of Spades, Overkill - vajon hány éve, hányadik alkalommal zárhatnak már ugyanígy?) semmivel sem jobb vagy roszszabb az 1987-es Eat The Rich kislemez B oldaláról elõkeveredõ Cradle To The Grave. A Motörhead a rocktörténet egyik legkomolyabb minimalistája: akárcsak az AC/DC és a Ramones, úgy ez a zenekar is a genetikusok eltökéltségével kutat a legkevesebb elembõl összetapasztható életképes szerkezetek után, s e szakterületen úgyszintén a professzori minõség jellemzi - a sokszínûség hiánya ellenére a koncert egy percig sem unalmas, mind a tizenhét szám elevenen lüktet. Mikkey Dee, a dobos büszke lehet magára: fitneszedzõket idézõ élénkségével ma is eléri, hogy idén 65 éves fõnöke strammabb figurának tûnjön a színpad elõtt verejtékezõ, furmintfröccsöktõl kissé elbágyadt fiataloknál.

Hegyalja Fesztivál, július 16.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.