koncert - NOUVELLE VAGUE

  • - minek -
  • 2009. február 5.

Zene

Amikor Marc Collin és Olivier Libaux 2004-ben létrehozta Nouvelle Vague-nak nevezett zenei projektjét, úgy tűnt, hogy egyszeri attrakcióról van szó. Fogtak egy jókora csokorral a két francia ifjúkori punk, posztpunk, new wave, goth és elektro/szintipop kedvenceiből, és átfazonírozták őket szomorkásabb/vidámabb, női vokálos bossa/dzsessz-poppá.
Amikor Marc Collin és Olivier Libaux 2004-ben létrehozta Nouvelle Vague-nak nevezett zenei projektjét, úgy tûnt, hogy egyszeri attrakcióról van szó. Fogtak egy jókora csokorral a két francia ifjúkori punk, posztpunk, new wave, goth és elektro/szintipop kedvenceibõl, és átfazonírozták õket szomorkásabb/vidámabb, nõi vokálos bossa/dzsessz-poppá. Az elsõ lemez rohadtul mûködött, és a siker meg a remek hangulatú élõ fellépések nyomán a társaság teljesen "elszemtelenedett": 2006-ban jött a második nótacsokor, és már készülõben a harmadik is - ezekbõl adott ízelítõt most hétvégén az NV, második fõvárosi fellépésén. S micsoda sikerrel: a jegyeket már hetekkel korábban eladták, s vasárnap ide vagy oda, zsúfolásig megtelt az A38 gyomra. A franciák ezúttal gusztusos kvartett felállásban tolták a programot: a gitáros, a bõgõs, a dobos és a billentyûs mellett ezúttal két vokalistalány is fellépett - ne gondoljuk azonban, hogy pont azok, akik az eredeti számokat felénekelték. A koncepció spontaneitását biztosítja, hogy például az elsõ album nyolc (!) énekesnõje közül a többség sohasem turnézott, s a többiek is sorra búcsút intettek - egyedül Melanie Pain maradt mutatóba. Ennek megfelelõen az amúgy is feldolgozásokban utazó NV a színpadon immár saját magát reciklálja, a lemezeken fellelhetõ leleményeket pedig rendre újabbakkal bõvíti. Van, ahol még pörgõsebb, táncosabb lett az anyag - az Ever Fallen In Love (eredetileg Buzzcocks) élõben már rég nem bossa, a Friday Night, Saturday Morning (ez meg Specials) pedig rendes lakodalmas punk befejezést kap. Kiderült az is, hogy az új lemezen is lesz néhány bomba sláger - a génkezelt Sweet Dreamset például garantáltan zabálja a publikum. A legszuggesztívebbre talán a Bauhaus-adaptáció (Bela Lugosi's Dead) sikerült, a nép meg persze a Too Drunk To Fucknak örült igazán: ez az egyik, de nem az egyetlen tétel a punk/new wave daloskönyvbõl, melyet többnyire már csak az NV-tõl ismernek...

A38 hajó, február 1.

**** és fél

Neked ajánljuk