A vidámságot az est fõattrakciója, Gaslamp Killer töri meg, aki az igényes hiphopperekben bõvelkedõ Kaliforniából érkezett, ahol is õ számít a legõrültebb dj-nek. Sûrûn játszik Busdriverrel és Flying Lotusszal, és idén nyáron My Troubled Mind címû elsõ, önálló szerzeményeit felvonultató EP-jével is elkészült. Hogy elmebeteggel van dolgunk, az már ránézésre kiderül: göndör, égig érõ haj, terebélyes szakáll, melybe belehelyezi a mikrofont, és közli velünk, hogy 24 órán át repült, és mindössze 2 órája ért földet. Meg amúgy sem az a kíméletes figura, de most tényleg magánkívül van, úgyhogy készülhetünk a dzsihádra. A Radiohead Idiotheque-jével nyit, melyet rövidesen a legsötétebb dubstepbe kever át. Aztán jöhet bármi: bluest, punkot, rockot, balkáni slágereket torzít át hol drum and bassbe, hol technóba, hol pedig dubstepbe. Mintha egy állati nagy kalapáccsal verné szét a saját i-podját.
Közben a Kiégõ Izzók stábja dicséretre méltó módon követi a zenei kavalkádot. Takkra pontosan a számfoszlányokhoz passzoló képeket vetítenek. És Gaslamp Killer csak nyerít, és rázza a sörényét. Felháborítóan szabadon kezeli a zenét - vagy felelõtlenül? Mert bevallom õszintén, hogy egy radioheades mézes madzag elhúzása az orrom elõtt, melyet az ordas techno-monszter kap be végül, nálam felér egy ütvefúróval kezelt fogszuvasodással. A Gaslamp District korhelyei számtalanszor hajtották el a bozontos amerikait (innen a név), manapság meg istenként kezelik õt a világ minden pontján - mert az idõ múlásával szépen kitolódnak a toleranciaszintek. Ugye-ugye?
A38 hajó, október 15.
**** és fél
