A Soulfly, ahogy rendesen, most is a legirgalmatlanabb számaival kezd: a nyitó Blood Fire War Hate után olyan kellemes slágerek mozgatják meg, emelik ki a helyükrõl, majd törik porrá még a köveket is, mint a Prophecy, a Primitive, a Seek 'N' Strike vagy a Downstroy - negyed óra alatt a hangzás is helyreáll, s egyetlen szusszanásnyi szünet sincs egészen a koncert közepéig, a Mars akusztikus szólójáig. A kevéssé sikerült legutóbbi lemez dalainál talán csillapodik parányit a közönség lendülete (a kicsiny Dieselt megtölti a zenekar, a hangulat némiképp mégis elmarad egy fesztiválfellépésétõl), ám könnyen lehet, hogy e megfigyelés csupán a Conquerrel szembeni negatív elõítéletünk számlájára írható.
Max most is közvetlen és barátságos frontember, egyúttal erõteljes és fáradhatatlan énekes (rokonszenvünkön mit sem változtat, hogy egyre irreálisabb rasztájával - mindösszesen két tincs oldalt, meg egy kicsi közöttük - mostanra már nagyjából úgy néz ki, mint a Kockásfülû Nyúl), zenészei pedig hibátlanul játszanak, ráadásul a Max nélküli színpadon is simán elviszik a show-t.
Amikor a koncert felénél eszünkbe jut, hogy tán mégiscsak jobb volt anno a mezõtúri buli, amikor egy szám erejéig mindenki egy baromi nagy törzsi dobot ütött, és Cavalera másik remek zenekarától, a Nailbombtól is játszottak pár számot, felkerülnek a Diesel színpadára a hiányolt dobok, majd a hibátlan perkás intermezzo után Max felkonferálja a Nailbomb egyik legjobbját, a Wasting Awayt - elégedettségünk innentõl hiánytalan.
Diesel, március 9.
**** és fél
