koncert - SOULFLY

  • K. B.
  • 2009. március 19.

Zene

Két PeCsa-, egy szigetes és egy mezőtúri Wan2 fesztiválos koncert után ötödször köszönthettük Magyarországon Max Cavalera fő zenekarát, a Soulflyt. Ha hozzávesszük ehhez Cavalera egykori zenekara, a Sepultura szintén nem kevés honi fellépését, máris állítható, hogy ha a "törzsi thrash" itthoni prezentálásáról van szó, kétségkívül el vagyunk kényeztetve. A Soulfly, ahogy rendesen, most is a legirgalmatlanabb számaival kezd: a nyitó Blood Fire War Hate után olyan kellemes slágerek mozgatják meg, emelik ki a helyükről, majd törik porrá még a köveket is, mint a Prophecy, a Primitive, a Seek 'N' Strike vagy a Downstroy - negyed óra alatt a hangzás is helyreáll, s egyetlen szusszanásnyi szünet sincs egészen a koncert közepéig, a Mars akusztikus szólójáig.
Két PeCsa-, egy szigetes és egy mezõtúri Wan2 fesztiválos koncert után ötödször köszönthettük Magyarországon Max Cavalera fõ zenekarát, a Soulflyt. Ha hozzávesszük ehhez Cavalera egykori zenekara, a Sepultura szintén nem kevés honi fellépését, máris állítható, hogy ha a "törzsi thrash" itthoni prezentálásáról van szó, kétségkívül el vagyunk kényeztetve.

A Soulfly, ahogy rendesen, most is a legirgalmatlanabb számaival kezd: a nyitó Blood Fire War Hate után olyan kellemes slágerek mozgatják meg, emelik ki a helyükrõl, majd törik porrá még a köveket is, mint a Prophecy, a Primitive, a Seek 'N' Strike vagy a Downstroy - negyed óra alatt a hangzás is helyreáll, s egyetlen szusszanásnyi szünet sincs egészen a koncert közepéig, a Mars akusztikus szólójáig. A kevéssé sikerült legutóbbi lemez dalainál talán csillapodik parányit a közönség lendülete (a kicsiny Dieselt megtölti a zenekar, a hangulat némiképp mégis elmarad egy fesztiválfellépésétõl), ám könnyen lehet, hogy e megfigyelés csupán a Conquerrel szembeni negatív elõítéletünk számlájára írható.

Max most is közvetlen és barátságos frontember, egyúttal erõteljes és fáradhatatlan énekes (rokonszenvünkön mit sem változtat, hogy egyre irreálisabb rasztájával - mindösszesen két tincs oldalt, meg egy kicsi közöttük - mostanra már nagyjából úgy néz ki, mint a Kockásfülû Nyúl), zenészei pedig hibátlanul játszanak, ráadásul a Max nélküli színpadon is simán elviszik a show-t.

Amikor a koncert felénél eszünkbe jut, hogy tán mégiscsak jobb volt anno a mezõtúri buli, amikor egy szám erejéig mindenki egy baromi nagy törzsi dobot ütött, és Cavalera másik remek zenekarától, a Nailbombtól is játszottak pár számot, felkerülnek a Diesel színpadára a hiányolt dobok, majd a hibátlan perkás intermezzo után Max felkonferálja a Nailbomb egyik legjobbját, a Wasting Awayt - elégedettségünk innentõl hiánytalan.

Diesel, március 9.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk