koncert - WOLF PARADE

A kanadaiak fellépése után két fontos tanulsággal lettem gazdagabb: az egyik, hogy a Duna közelről rettenetes halszagot áraszt, a másik pedig, hogy a Wolf Parade annyira mégsem jó zenekar. A koncert azért alapvetően rendben volt.

A kanadaiak fellépése után két fontos tanulsággal lettem gazdagabb: az egyik, hogy a Duna közelrõl rettenetes halszagot áraszt, a másik pedig, hogy a Wolf Parade annyira mégsem jó zenekar. A koncert azért alapvetõen rendben volt. Amikor február végén kiderült, hogy a montreali együttes fellép nálunk, egy pillanatra teljesen irrelevánssá vált az az össznépi fanyalgás, ami a hazai koncertfelhozatal miatt szokott elõtörni - teljes joggal, hozzáteszem. A Wolf Parade ugyanis valóban az elmúlt évtized egyik fontos zenekara ebben a fajta angolszász gyökerû indie-rockban; elsõ két lemezüket (Apologies To The Queen Mary, At Mount Zoomer) egy emberként rajongta körbe a popzenei sajtó a Pitchforktól a Guardianig. A zenekar hazai ismertsége persze elenyészõ, így attól lehetett tartani, hogy érdektelenségbe fullad a dolog, szerencsére azonban a több száz megjelent nézõ rácáfolt a várakozásokra, remélhetõleg biztatást adva a szervezõknek a jövõt illetõen.

A budapesti koncert a júniusban megjelenõ új lemezt felvezetõ európai turné elsõ állomása volt, érthetõ tehát, hogy a zenekaron még nyoma sem látszott a fáradtságnak: teljes intenzitással "söpörtek" végig a másfél órán. A két fõ dalszerzõ, a szintijével babráló, állandó fejrázással hengerlõ Spencer Krug és a Joe Strummer, valamint Mick Jones szerelemgyerekének tûnõ hiperaktív, különféle kütyük és gitárok között ingázó Dan Boeckner remekül egészítette ki egymást, és felváltva vezették elõ idegbajos, magas vérnyomásban szenvedõ dalaikat. A másfél csillagos pontlevonás inkább azért jár, mert ebbõl a folyamatosan felzaklatott állapotból talán elég lett volna egy óra is; az új, kétségtelen lelkesedéssel elõadott számok sem tûntek annyira izgalmasnak, ráadásul kimaradt a Modern World, illetve a hátborzongató Bang Your Drum. Cserébe viszont megkaptuk a katartikus I'll Believe In Anythinget, aminek a klipjét nálunk forgatták. Ezután már a halszag sem tûnt annyira orrfacsarónak.

A38 hajó, május 6.

*** és fél