film - BUDAPEST

  • - kg -
  • 2010. május 13.

Zene

Ahhoz képest, hogy Chico Buarque nem járt a helyszínen, és így írta meg Budapest című bestsellerét, nagyon közel jutott a magyar mágikus valósághoz. Legalábbis a filmváltozatból ez derül ki, hisz valóban nálunk folyik a Duna, mely maga a varázslat, a város főútja pedig kétségkívül az Andrássy út, melynek kopottas kapubejárói egzotikus belmagasságú polgári lakásokhoz vezetnek, s az sem elképzelhetetlen, hogy bennük görkorcsolyázó, szép tanárnők nevelik gyermeküket.
Ahhoz képest, hogy Chico Buarque nem járt a helyszínen, és így írta meg Budapest címû bestsellerét, nagyon közel jutott a magyar mágikus valósághoz. Legalábbis a filmváltozatból ez derül ki, hisz valóban nálunk folyik a Duna, mely maga a varázslat, a város fõútja pedig kétségkívül az Andrássy út, melynek kopottas kapubejárói egzotikus belmagasságú polgári lakásokhoz vezetnek, s az sem elképzelhetetlen, hogy bennük görkorcsolyázó, szép tanárnõk nevelik gyermeküket. Szép magyar asszonyok, akik hamar lakásukba fogadják azokat az önmagukat keresõ mediterrán lelkeket, akik hosszan idõznek a rakpart lépcsõin. Bizony, külföldi szem kell sokszor ahhoz, hogy lássuk, mi kincseket is rejtünk itt, a végeken. Mert Budapest egy költemény. Az Andrássyn csupa költõi kép lakik, a zebrákon hasonlatok igyekeznek munkába, és szimbólumok ülnek a kávéházak teraszain. És Rió? Rió a könyvek takarásában maszturbáló nõk és a csodás mellbimbók városa. Mi tagadás, mindkét helyet szívesen felkeresnénk, de José Costa, a brazil szellemíró megteszi helyettünk. Zsozé egy latin ködlovagba épített búsuló juhász, aki Hámori Gabival és József Attilával vigasztalódik, noha a filmben felkeresett ködös lelki tájak és puha nõi testek inkább Karinthy Frigyest és az õ híres Szabolcska-paródiáit idézik. Úgy csicsereg az én szívem, Egyszerûen, szabadon, Mint a pintyõke madárka, Fönt a lombos ágakon. S ha közelebb hajlunk e vászonra írt költeményhez, mint kagylóban a tenger búgását hallhatjuk ki a lírát oly egyszerû szavainkból is, mint a tökmagos zsemle, a csöcs és a fecske.

Forgalmazza a Mozinet

**

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.