Koncert: Horzsolások (Slayer)

  • Greff András
  • 2002. június 20.

Zene

Egyre masszívabb meggyőződésemmé válik, hogy az igazán kíméletlen zenét játszó, s magukat a színpadon nekibőszült vadaknak mutató zenészek jó része "civilben" kimondottan visszafogott csávó. Itt van mindjárt a Slayer. Úgy érkezem a Petőfi Csarnokhoz, mint aki felkészült a legrosszabbra is, ott viszont vasárnapi idill fogad: Kerry King egy sarokban a laptopot masszírozza, Tom Araya mobilon suttogja haza anyunak a nevelési instrukciókat, a turnébuszon pedig egy rendkívül kedves Jeff Hanneman fogad.
Egyre masszívabb meggyőződésemmé válik, hogy az igazán kíméletlen zenét játszó, s magukat a színpadon nekibőszült vadaknak mutató zenészek jó része "civilben" kimondottan visszafogott csávó. Itt van mindjárt a Slayer. Úgy érkezem a Petőfi Csarnokhoz, mint aki felkészült a legrosszabbra is, ott viszont vasárnapi idill fogad: Kerry King egy sarokban a laptopot masszírozza, Tom Araya mobilon suttogja haza anyunak a nevelési instrukciókat, a turnébuszon pedig egy rendkívül kedves Jeff Hanneman fogad.

A San Franciscó-i társulat tizenkettedik, dermesztően apokaliptikus lemeze tavaly God Hates Us All címmel éppen szeptember 11-én bírt megjelenni. Jeff szerint ez kiváltképp azért bizarr egybeesés, mert már estek át ilyesmin, amikor a War Ensemble című számukban megénekelték az Öböl-háború paramétereit, kevéssel a kirobbanása előtt. Ám más zenekaroktól eltérően nekik nem kellett sem a borítót, sem a lemezcímet megváltoztatni, a kereskedelmi rádiók-tévék meg amúgy sem játszanak Slayert. Persze ez a kvartett különben sem a szokásos eset, hiszen annak ellenére, hogy következetesen kompromisszumtaszító, már vagy húsz éve major kiadónál dolgozik. "Igazán szerencsés zenekar vagyunk, a kiadó emberei soha nem próbáltak beleszólni sem a zenébe, sem a szövegekbe. Kezdetben Rubin (Rick Rubin producer - G. A.) egészen a lemezek legyártásáig mellettünk állt, úgyhogy ebben alighanem az ő keze is benne van. Néha javasolják ugyan, hogy ezt vagy azt kellene tennünk, mire mi a figyelmükbe ajánljuk a középső ujjunkat, aztán ennyiben maradunk." Jeff készséggel elismeri, hogy a Slayer egy kimondottan konzervatív zenekar: a legutóbbi lemezen használták ugyan a manapság kedvelt föld alá hangolt gitárokat, de a számok java a tradicionális, négy hangszeres Slayer maradt, s ezen a nyertes felálláson a jövőben sem kívánnak változtatni. Ilyen-olyan válogatáslemezeken kollaboráltak már Ice-T-vel meg az Atari Teenage Riottal is, de az efféle experimentálisabb ügyeket továbbra is határozottan elkülönítik a saját lemezeiktől. Mostanság örökzöldeket csavarnak szét, a Born To Be Wild tán már meg is jelent, a White Room a Creamtől pedig - Ozzy Osbourne hangjára várva - már szalagon pihen.

Ezen az Európa-turnén cirka tíz év után először láthatja a közönség a Slayert az eredeti felállásban, ismét az a Dave Lombardo dobol, akivel egykor elég ronda körülmények között esett meg a szakítás. Jeff szerint kényszerhelyzet szülte az egymásra találást, Paul Bostaph egy lekötött turné előtt szállt ki, és bíztak abban, hogy Lombardo még tudja a régi számokat. S mivel minden klappolt zeneileg éppúgy, mint emberileg, erre a túrára Dave már maga ajánlkozott. Jeff ebben a felállásban szeretné felvenni a következő lemezt, szerinte Lombardo izgalmasabb játékos, sokat improvizál, s punkosabb stílben üt. Ez utóbbi pedig lényeges tényező. "Nem hiszem, hogy a Slayer létrejöhetett volna a Sex Pistols, a Dead Kennedys vagy a Black Flag nélkül. Sosem tagadtuk, hogy kezdetben a legjobb metál riffeket kevertük a punk vehemenciájával, és ebből lett a Slayer. Nekem a nyolcvanas években volt is egy punkzenekarom, ahol Rocky George gitározott a Suicidal Tendenciesből, Lombardo dobolt, én meg énekeltem és basszusoztam. Amikor a punk először megjelent, egyszerre volt antipop- és antirockzene, ma viszont az úgynevezett punkzenekaroknak egészen popos hangzásuk van."

Akkor nem kínos, hogy Kerry King a Sum 41 új klipjében szerepel? Dehogynem, csakhogy Hanneman szerint minden tag azt csinál, amihez kedve van - már a Slayeren kívül. S hogy vajon meddig lehet még ezt a zenét játszani? "Nem vagyunk már olyan fiatalok, s lehet, hogy ötvenévesen még headbangelni sem tudunk majd a színpadon, vagy Tom nem bír majd így ordítani, és akkor tudni fogjuk, hogy itt az ideje kiszállni. Abban mindannyian egyetértünk, hogy inkább feloszlatjuk a zenekart, mint hogy megváltoztassuk a zenéjét." Egyelőre azonban semmi gáz, továbbra is vállalják a hosszabb turnékat, annyira élvezik azt a kilencven percet esténként.

A budapesti ugyan elég kellemetlenül indul, az intró megy, amikor esni kezd; felnézünk, ez már a Raining Blood volna? - de nem, csak a hétköznapi csapadék. No és a hangzás. Úgy szól a Slayer, ez a brutállegenda, mint a hitvány magyar poplemezek: színtelenül pufog a dob, gitárok sehol, az ének viszont túl hangos, konstatálhatjuk, hogy Tom Araya tisztességesen berekedt. A koncert első felét a megszólalás teljesen elfaszolja, aztán elébb Kerry King széttorzított gitárhangjai érkeznek meg, majd nem kevés spéttel valaki arra is rájön, hogy van még egy gitáros - szerencsére, mert Hanneman játssza a jobb szólókat. Mindjárt megfelelőbb így, nemcsak a szurkolók feje lenghet ki látványosabb amplitúdóval, de az eső is rögvest eláll. Mégsem lesz felhőtlen a műélvezet: a sűrűbb, irdatlan sebességű számokban maszatolódnak a gitárok, és többször is inkább csak láthatjuk, hogy Lombardo, ez a nettó mester nemcsak halálpontos, de pofátlan eleganciával díszít még ott is, ahol ez különben megoldhatatlannak tűnik. Szar ügy, mert a Slayer szemernyivel sem kevésbé energikus és vad, mint négy évvel ezelőtt, a gitárosok pompásan gyötrik használhatatlanná a hangszereiket. A lemezekhez képest is emelnek a téten: iszonyú gyorsak, de a riffek még éppen megőrzik tisztes fajsúlyukat, már átfordulnak a káoszba, de továbbra is dalokat hallunk. A lassabb, szellősebb számok szerencsére részint túlteszik magukat a hangzáson, részint ezeket a sötéten lobogó tételeket különös kegyetlenséggel is vezetik elő: álmok szőnyegbombázás után.

Tiszta sor, nehézsúlyban a színpadi Slayer ma is valódi klasszis - igazi szívás, hogy a körülmények miatt el kellett tekintenünk az illően mély sebektől.

Greff András

Petőfi Csarnok, június 9.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."