Koncert: Pörgött-forgott (Dave Gahan)

  • Greff András
  • 2003. július 3.

Zene

Mifelénk még az sem elégséges a tisztességes telt házhoz, ha valaki anno a Beatlesben játszott, úgyhogy nem állíthatnám, hogy különösebben meglepett volna a Budapest Sportaréna kábé ötvenszázalékos telítettsége Dave Gahan hétfő esti szeánszán. A helyválasztás egyébiránt teljes félreértés: az aréna egy Depeche Mode-bulihoz illő választás lett volna, ám szólóturnéján Dave többnyire sokkal kisebb helyeken játszik mindenfelé.
Mifelénk még az sem elégséges a tisztességes telt házhoz, ha valaki anno a Beatlesben játszott, úgyhogy nem állíthatnám, hogy különösebben meglepett volna a Budapest Sportaréna kábé ötvenszázalékos telítettsége Dave Gahan hétfő esti szeánszán. A helyválasztás egyébiránt teljes félreértés: az aréna egy Depeche Mode-bulihoz illő választás lett volna, ám szólóturnéján Dave többnyire sokkal kisebb helyeken játszik mindenfelé.

Dave szólólemezéről, a Paper Monstersről egyébiránt az a véleményem, hogy kissé megkésett próbálkozás. Alighanem többet markolhatott volna vele, ha mondjuk ´96 táján veselkedik neki - akkor, amikor élete legsötétebb, súlyos identitásproblémákkal, válással és nonstop drogozással megszomorított évei voltak mögötte, olyan időszak, amikor kétszer is a halál közelébe katapultálta magát (először egy borotvapenge, aztán egy aranylövés segítségével). Akkori nyilatkozatai igazán megrendítők, és éppen ez az érzelmi töltés hiányzik a lemezéből ahhoz, hogy több lehessen egy kellemes, de gyakorlatilag teljesen veszélytelen produkciónál. Az újrakezdhetés hálája hallható ki belőle, kár, hogy én meg a pokolból való jelentéseket vártam.

A színpadon Dave mögött klaszszikus felállású zenekar tevékenykedett: dobos, basszer, billentyűs és gitáros. Mindegyikük tette a dolgát, de csak a gitáros pali vétette igazán észre magát ízes és nagyvonalú hangjaival, kivált olyankor, ha ujjára került a slide-gyűrű, meg ha nem tett be neki az olykor kényelmetlenül túlvezérelt hangzás. A Paper Monsters mind a tíz számát bemutatták, és ez nem tett feltétlenül jót az estének, én legalábbis szívesen eltekintettem volna az I Need You vagy az A Little Piece semmitmondó pillanataitól. Az éppen klipen futó Dirty Sticky Floors ellenben frissen szólt, és emlékezetes volt az ihletettségével már a lemezen is kimagasló Black And Blue Again és Stay párosa is. Az is kiderült persze, hogy Dave-nek a szólóbulijain egyelőre elengedhetetlen a Depeche Mode-számok beiktatása: akárhogyan is forgatom, igazából az A Question Of Time, a Walking In My Shoes vagy az I Feel You jelentették ennek a koncertnek a csúcspontjait. Ezeket gitárcentrikusabban, s az eredetijüknél gyorsabb tempóval játszották, ami szerintem egyáltalán nem ártott nekik, az utolsó ráadás akusztikus gitárra meg harmóniumra hangszerelt verziói pedig egyenesen üdítően szellemesek voltak. Gahan újfent meggyőző frontember bírt lenni: klasszikus rockpózokkal élt, pörgette a mikrofonállványt, forgott a tengelye körül, hol itt tűnt föl, hol meg amott, megénekeltette híveit és így tovább, s mivel mindez többnyire jól állt neki, el is adta a bulit szépen, ahogy kell. Ezen az estén nem ügyelt olyan kínosan a pontosságra, viszont mélyebben és erőteljesebben énekelt, mint szokott, néhol már-már morrisonosan. Az látszott rajta, hogy meg kíván dolgozni a közönségért, s pont ez az alapállás szükségeltetett ahhoz, hogy ne érezhessük eltékozoltnak ezt a neki adott száz percünket.

Greff András

Budapest Sportaréna, június 23.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.