Lemez: Vérgőzös múlt (Tricky: Vulnerable)

  • Kesjár Ádám
  • 2003. július 3.

Zene

Biztos többen emlékeznek arra, hogy jó tíz éve milyen látványosan élvezkedtek vájt fülűek a triphopnak elkeresztelt, s azóta természetes halált halt stílus nagyszerűségén. Biztos mindenkinek megvan az összes Massive Attack- meg Portishead-album a polcokon, és biztosan sokan sajnálták, amikor az egész (amúgy nem érdemtelen) felhajtás véget ért. Én onnan kezdem ezt az időszámítást, amikor az egomán, félig saját tudattalanjában élő, antiszociális Tricky elhagyta az MA-t, hogy szólóban mutassa meg mindenkinek, milyen szar érzés végtelenül frusztráltnak, dühösnek és szétesettnek lenni.
Biztos többen emlékeznek arra, hogy jó tíz éve milyen látványosan élvezkedtek vájt fülűek a triphopnak elkeresztelt, s azóta természetes halált halt stílus nagyszerűségén. Biztos mindenkinek megvan az összes Massive Attack- meg Portishead-album a polcokon, és biztosan sokan sajnálták, amikor az egész (amúgy nem érdemtelen) felhajtás véget ért. Én onnan kezdem ezt az időszámítást, amikor az egomán, félig saját tudattalanjában élő, antiszociális Tricky elhagyta az MA-t, hogy szólóban mutassa meg mindenkinek, milyen szar érzés végtelenül frusztráltnak, dühösnek és szétesettnek lenni.

Biztos sokan kaptak hidegrázást a pályafutását indító albumok (Maxinquaye, Nearly God, Pre-Millenium Tension) bármelyikétől. A bódult ütemek, sötét hangok, gyönyörű vokálok maradtak, de ez már nem triphop, nem lehet bekategorizálni, mondjuk, hogy egy folyamatosan az összeomlás szélén álló elme jeladása a világnak. A mélypont a ´98-as Angels With Dirty Faces volt, egy mindent elsöprő orgazmus a mocsokkal folytatott beteges szeretkezés végén. Majd évekig tartó agonizálás után kisajtolta végre a legutolsó cseppet is magából és a partnerévé szegődött, hipnotikus hangú Martinából.

A krízist követően Tricky Amerikába költözött, és a Juxtapose dj Muggszal közös hip-hopos lazításával, majd a ragyogóan popos, feltűnően összeszedett BlowBackkel nyugtatta a kedélyeket. Utóbbin közreműködőként szerepelt a háromnegyed Red Hot Chili Peppers, Alanis Morisette, Cindy Lauper és a live-os Ed Kowalczyk.

A csúnya, sötét felhők elvonultával egy olasz lány, Constanza Francavilla segítségével kezdődött újra az élet. A Vulnerable Tricky eddigi legegyszerűbb, legbefogadhatóbb alkotása, melyen szokatlanul szabadjára engedi, előtérben hagyja legújabb énekesnőjét. A korábbiakban oly´ jellemző klausztrofób hangulat mindössze nyomokban lelhető fel, a hangszerelés meglepően szellős, a jövő-menő zörejek nem nyomják agyon a dalokat, a ritmusok nem esnek másodpercenként darabokra, mondhatni, hallgatóbarát. Constanza lebegős énekét remekül ellenpontozza a Trickytől megszokott döcögős, morgolódó énekszerűség, briliánsan lüktet a nyitó Stay, sírnivalóan melankolikus a What Is Wrong, és jó hallani a Cure Love Catsének értő kezek által átgyúrt változatát. Jókedvre ez a lemez sem fakaszt, a totális lelki nyomort azonban mindaddig feledni lehet, amíg végszóként felcsendül a Search, Search, Survive monoton gitárloopja, Tricky dörmögésével és Constanza olasz kántálásával. Egy hosszú pillanatra bevillan a vérgőzös múlt.

Kesjár Ádám

Anti Records, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.