Lemez: Vérgőzös múlt (Tricky: Vulnerable)

  • Kesjár Ádám
  • 2003. július 3.

Zene

Biztos többen emlékeznek arra, hogy jó tíz éve milyen látványosan élvezkedtek vájt fülűek a triphopnak elkeresztelt, s azóta természetes halált halt stílus nagyszerűségén. Biztos mindenkinek megvan az összes Massive Attack- meg Portishead-album a polcokon, és biztosan sokan sajnálták, amikor az egész (amúgy nem érdemtelen) felhajtás véget ért. Én onnan kezdem ezt az időszámítást, amikor az egomán, félig saját tudattalanjában élő, antiszociális Tricky elhagyta az MA-t, hogy szólóban mutassa meg mindenkinek, milyen szar érzés végtelenül frusztráltnak, dühösnek és szétesettnek lenni.
Biztos többen emlékeznek arra, hogy jó tíz éve milyen látványosan élvezkedtek vájt fülűek a triphopnak elkeresztelt, s azóta természetes halált halt stílus nagyszerűségén. Biztos mindenkinek megvan az összes Massive Attack- meg Portishead-album a polcokon, és biztosan sokan sajnálták, amikor az egész (amúgy nem érdemtelen) felhajtás véget ért. Én onnan kezdem ezt az időszámítást, amikor az egomán, félig saját tudattalanjában élő, antiszociális Tricky elhagyta az MA-t, hogy szólóban mutassa meg mindenkinek, milyen szar érzés végtelenül frusztráltnak, dühösnek és szétesettnek lenni.

Biztos sokan kaptak hidegrázást a pályafutását indító albumok (Maxinquaye, Nearly God, Pre-Millenium Tension) bármelyikétől. A bódult ütemek, sötét hangok, gyönyörű vokálok maradtak, de ez már nem triphop, nem lehet bekategorizálni, mondjuk, hogy egy folyamatosan az összeomlás szélén álló elme jeladása a világnak. A mélypont a ´98-as Angels With Dirty Faces volt, egy mindent elsöprő orgazmus a mocsokkal folytatott beteges szeretkezés végén. Majd évekig tartó agonizálás után kisajtolta végre a legutolsó cseppet is magából és a partnerévé szegődött, hipnotikus hangú Martinából.

A krízist követően Tricky Amerikába költözött, és a Juxtapose dj Muggszal közös hip-hopos lazításával, majd a ragyogóan popos, feltűnően összeszedett BlowBackkel nyugtatta a kedélyeket. Utóbbin közreműködőként szerepelt a háromnegyed Red Hot Chili Peppers, Alanis Morisette, Cindy Lauper és a live-os Ed Kowalczyk.

A csúnya, sötét felhők elvonultával egy olasz lány, Constanza Francavilla segítségével kezdődött újra az élet. A Vulnerable Tricky eddigi legegyszerűbb, legbefogadhatóbb alkotása, melyen szokatlanul szabadjára engedi, előtérben hagyja legújabb énekesnőjét. A korábbiakban oly´ jellemző klausztrofób hangulat mindössze nyomokban lelhető fel, a hangszerelés meglepően szellős, a jövő-menő zörejek nem nyomják agyon a dalokat, a ritmusok nem esnek másodpercenként darabokra, mondhatni, hallgatóbarát. Constanza lebegős énekét remekül ellenpontozza a Trickytől megszokott döcögős, morgolódó énekszerűség, briliánsan lüktet a nyitó Stay, sírnivalóan melankolikus a What Is Wrong, és jó hallani a Cure Love Catsének értő kezek által átgyúrt változatát. Jókedvre ez a lemez sem fakaszt, a totális lelki nyomort azonban mindaddig feledni lehet, amíg végszóként felcsendül a Search, Search, Survive monoton gitárloopja, Tricky dörmögésével és Constanza olasz kántálásával. Egy hosszú pillanatra bevillan a vérgőzös múlt.

Kesjár Ádám

Anti Records, 2003

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.