Koncert: Rendbe tett zajok (A Stomp Budapesten)

  • 2004. március 11.

Zene

Bő féltucatnyi telt házas előadás 6-15 ezer forintos jegyárak mellett - ez azért már jelez valamit a lelkes érdeklődésből, amely mögött vagy komoly hírverést kell sejtenünk, vagy azt, hogy valami nagyon erőteljes igényt, széles befogadói tábort céloz meg a produkció. A Stomp különleges, ütőhangszeres mozgásszínház, más megközelítésben hibátlan, szórakoztató ritmuscirkusz, megint másként mértéktartó, könnyed kikapcsolódást kínáló látvány- és hangzásvilág.

Bő féltucatnyi telt házas előadás 6-15 ezer forintos jegyárak mellett - ez azért már jelez valamit a lelkes érdeklődésből, amely mögött vagy komoly hírverést kell sejtenünk, vagy azt, hogy valami nagyon erőteljes igényt, széles befogadói tábort céloz meg a produkció. A Stomp különleges, ütőhangszeres mozgásszínház, más megközelítésben hibátlan, szórakoztató ritmuscirkusz, megint másként mértéktartó, könnyed kikapcsolódást kínáló látvány- és hangzásvilág.

A hangzó eszközöket elsősorban a tisztogatás-takarítás tárgyi világából válogatják: partvis, felmosóvödör, kuka, csobogó víz, de gyufásdoboz és benzines öngyújtó is. Bármi, ami hangot ad. A többi aztán aprólékosan kidolgozott koreográfia, precíz begyakorlottság, koncentrált összhang és fegye-lem. Az előadás rövid, szellemes szkeccsek pörgő sorozata, amelyek lényege, hogy az egy időben hat-nyolc ember által megszólaltatott tárgyak hangja, zaja bonyodalmas, szellemes ritmusképletté áll össze, és mihelyt az ismétlődés monotóniába csapna át, a darab véget is ér.

Ez a lekerekítettség természetesen kizárja, hogy a ritmus révületbe csaphasson át, a produkcióban nincs helye az elszállásnak, és ha netán fel is bukkannak itt-ott improvizatív mozzanatok - én nem vettem észre ilyet -, ezeket is benyeli a nagy, szervezett egész. Igen, talán épp emiatt nem lehet zeneként értelmezni a produkciót: nincsenek előadó-egyéniségek, akik egymásnak feszülnének, vagy éppen kiemelnék, aláhúznák egymást egy-egy szóló erejéig legalább. Nincsenek drámai feszültségek, a tét a feladat tökéletes végrehajtása. A Stomp eleve százfős nagyságrendű csoporttá nőtte ki magát fennállásának tíz éve alatt, és kisebb részcsoportokra osztva turnézik szerte a világon, márpedig egy ekkora üzem csak így, ilyen kötöttségekkel működhet hibátlanul.

Mert hogy hibátlanul működik, az kétségtelen. A szkeccseknek ívük, dinamikájuk van, és a magas szintű mikrofontechnika jóvoltából a legcsendesebb csiszikelések, gyűrögetések és pilinckázások pianissimóit is finoman, árnyaltan hallgathatja a fegyelmezetten lelkes közönség. Bónuszként pedig még egyfajta bohócos, fanyar gesztus-humort is kap, mindent összevetve pedig mintegy kétórányi kockázatmentes szórakozást.

- kovácsy -

Budapest Kongresszusi Központ, március 3-8.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.