Koncert: Rendbe tett zajok (A Stomp Budapesten)

  • 2004. március 11.

Zene

Bő féltucatnyi telt házas előadás 6-15 ezer forintos jegyárak mellett - ez azért már jelez valamit a lelkes érdeklődésből, amely mögött vagy komoly hírverést kell sejtenünk, vagy azt, hogy valami nagyon erőteljes igényt, széles befogadói tábort céloz meg a produkció. A Stomp különleges, ütőhangszeres mozgásszínház, más megközelítésben hibátlan, szórakoztató ritmuscirkusz, megint másként mértéktartó, könnyed kikapcsolódást kínáló látvány- és hangzásvilág.

Bő féltucatnyi telt házas előadás 6-15 ezer forintos jegyárak mellett - ez azért már jelez valamit a lelkes érdeklődésből, amely mögött vagy komoly hírverést kell sejtenünk, vagy azt, hogy valami nagyon erőteljes igényt, széles befogadói tábort céloz meg a produkció. A Stomp különleges, ütőhangszeres mozgásszínház, más megközelítésben hibátlan, szórakoztató ritmuscirkusz, megint másként mértéktartó, könnyed kikapcsolódást kínáló látvány- és hangzásvilág.

A hangzó eszközöket elsősorban a tisztogatás-takarítás tárgyi világából válogatják: partvis, felmosóvödör, kuka, csobogó víz, de gyufásdoboz és benzines öngyújtó is. Bármi, ami hangot ad. A többi aztán aprólékosan kidolgozott koreográfia, precíz begyakorlottság, koncentrált összhang és fegye-lem. Az előadás rövid, szellemes szkeccsek pörgő sorozata, amelyek lényege, hogy az egy időben hat-nyolc ember által megszólaltatott tárgyak hangja, zaja bonyodalmas, szellemes ritmusképletté áll össze, és mihelyt az ismétlődés monotóniába csapna át, a darab véget is ér.

Ez a lekerekítettség természetesen kizárja, hogy a ritmus révületbe csaphasson át, a produkcióban nincs helye az elszállásnak, és ha netán fel is bukkannak itt-ott improvizatív mozzanatok - én nem vettem észre ilyet -, ezeket is benyeli a nagy, szervezett egész. Igen, talán épp emiatt nem lehet zeneként értelmezni a produkciót: nincsenek előadó-egyéniségek, akik egymásnak feszülnének, vagy éppen kiemelnék, aláhúznák egymást egy-egy szóló erejéig legalább. Nincsenek drámai feszültségek, a tét a feladat tökéletes végrehajtása. A Stomp eleve százfős nagyságrendű csoporttá nőtte ki magát fennállásának tíz éve alatt, és kisebb részcsoportokra osztva turnézik szerte a világon, márpedig egy ekkora üzem csak így, ilyen kötöttségekkel működhet hibátlanul.

Mert hogy hibátlanul működik, az kétségtelen. A szkeccseknek ívük, dinamikájuk van, és a magas szintű mikrofontechnika jóvoltából a legcsendesebb csiszikelések, gyűrögetések és pilinckázások pianissimóit is finoman, árnyaltan hallgathatja a fegyelmezetten lelkes közönség. Bónuszként pedig még egyfajta bohócos, fanyar gesztus-humort is kap, mindent összevetve pedig mintegy kétórányi kockázatmentes szórakozást.

- kovácsy -

Budapest Kongresszusi Központ, március 3-8.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.