Koncert: Rendbe tett zajok (A Stomp Budapesten)

  • 2004. március 11.

Zene

Bő féltucatnyi telt házas előadás 6-15 ezer forintos jegyárak mellett - ez azért már jelez valamit a lelkes érdeklődésből, amely mögött vagy komoly hírverést kell sejtenünk, vagy azt, hogy valami nagyon erőteljes igényt, széles befogadói tábort céloz meg a produkció. A Stomp különleges, ütőhangszeres mozgásszínház, más megközelítésben hibátlan, szórakoztató ritmuscirkusz, megint másként mértéktartó, könnyed kikapcsolódást kínáló látvány- és hangzásvilág.

Bő féltucatnyi telt házas előadás 6-15 ezer forintos jegyárak mellett - ez azért már jelez valamit a lelkes érdeklődésből, amely mögött vagy komoly hírverést kell sejtenünk, vagy azt, hogy valami nagyon erőteljes igényt, széles befogadói tábort céloz meg a produkció. A Stomp különleges, ütőhangszeres mozgásszínház, más megközelítésben hibátlan, szórakoztató ritmuscirkusz, megint másként mértéktartó, könnyed kikapcsolódást kínáló látvány- és hangzásvilág.

A hangzó eszközöket elsősorban a tisztogatás-takarítás tárgyi világából válogatják: partvis, felmosóvödör, kuka, csobogó víz, de gyufásdoboz és benzines öngyújtó is. Bármi, ami hangot ad. A többi aztán aprólékosan kidolgozott koreográfia, precíz begyakorlottság, koncentrált összhang és fegye-lem. Az előadás rövid, szellemes szkeccsek pörgő sorozata, amelyek lényege, hogy az egy időben hat-nyolc ember által megszólaltatott tárgyak hangja, zaja bonyodalmas, szellemes ritmusképletté áll össze, és mihelyt az ismétlődés monotóniába csapna át, a darab véget is ér.

Ez a lekerekítettség természetesen kizárja, hogy a ritmus révületbe csaphasson át, a produkcióban nincs helye az elszállásnak, és ha netán fel is bukkannak itt-ott improvizatív mozzanatok - én nem vettem észre ilyet -, ezeket is benyeli a nagy, szervezett egész. Igen, talán épp emiatt nem lehet zeneként értelmezni a produkciót: nincsenek előadó-egyéniségek, akik egymásnak feszülnének, vagy éppen kiemelnék, aláhúznák egymást egy-egy szóló erejéig legalább. Nincsenek drámai feszültségek, a tét a feladat tökéletes végrehajtása. A Stomp eleve százfős nagyságrendű csoporttá nőtte ki magát fennállásának tíz éve alatt, és kisebb részcsoportokra osztva turnézik szerte a világon, márpedig egy ekkora üzem csak így, ilyen kötöttségekkel működhet hibátlanul.

Mert hogy hibátlanul működik, az kétségtelen. A szkeccseknek ívük, dinamikájuk van, és a magas szintű mikrofontechnika jóvoltából a legcsendesebb csiszikelések, gyűrögetések és pilinckázások pianissimóit is finoman, árnyaltan hallgathatja a fegyelmezetten lelkes közönség. Bónuszként pedig még egyfajta bohócos, fanyar gesztus-humort is kap, mindent összevetve pedig mintegy kétórányi kockázatmentes szórakozást.

- kovácsy -

Budapest Kongresszusi Központ, március 3-8.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.