könyv - 7 RÉTEG 3

  • Mikó Ivett
  • 2011. január 20.

Zene

A minimáldizájnba álmodott borító erõsen szubkulturális vállalkozást takar - a "gördeszkás társadalom" állta az ezerpéldányos underground kiadvány költségeit. A 7 Réteg egy 2008-ban indult sorozat, melynek harmadik részéhez értünk; mondhatni, az értelmiségi deszkások missziója ez, tán abból a célból, hogy megmutassák, fontosabb dolguk is akad, mint az aszfalton ízizni.

A mû fekete-fehér képanyaga nem ragad le a trükkök vagy a sokkoló esések-látványsérülések ábrázolásánál. Stílszerûen a grafika-rajz kategóriával kezdik a tárlatot. A hobbimunkák között érdekes Faniszló Ádám Neptunus-ábrázolása, és a floppyk közé applikált velociraptor (Korok címû munkájában). Az egyszerûen fogalmazó irodalmi blokkban égõ csipkebokorként jelenik meg elõttünk egy ízig-vérig kortárs szöveg, a Parti Nagy Lajoson szocializálódott Závada Péter Gillette Szimfóniája. A kötet érdemi részét a fotók adják. Ed Templeton nem elég, hogy kaliforniai pro-skater, de a képzõmûvészet minden ágán függ: festõ, fotós, videomûvész, grafikus és szobrász - munkáiból térre szabott installációt készít hamarosan az Ernst Múzeumnak. A szintén amerikai Jai Tanju természetfotóival véteti észre magát. A hazai fotósok érzelmi és élethelyzeti ábrázolásra törekszenek, úgy tûnik, hogy környezetük hiteles textúrájának bemutatásához a portré elengedhetetlen: egy karakteres arcban ugyanúgy megláthatjuk ezt a világot, mint egy skate-parkban.

Miért hét réteg a címe? Egy gördeszkalap hét lemezbõl áll (amit griptape fed be, ami a cipõ tapadását szolgálja - világos, nem?).

Szerzõi kiadás, 2010, 120 oldal, 1000 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.