Zene

2013 továbbra is a nagy visszatérések éve, és hol vagyunk még a végétől?! A Mazzy Start David Roback, a Paisley Underground addig jobbára inkább a periférián alkotó veteránja, valamint az éteri szépségű és titokzatos alternatív díva, a mexikói-amerikai Hope Sandoval (képünkön) alapította Dél-Kaliforniában a nyolcvanas évek végén.

Visszatérő vendég, mégsem bírja belopni magát úgy igazán a magyar közönség szívébe - az Emika-jelenség jól mutatja, melyek a korlátai egy papíron (na jó: CD-n/vinilen) viszonylag jól működő produkciónak.

Október 29-én Leonard Bernstein - hazánkban ritkán előadott - III. (Kaddish-)szimfóniája szólal majd meg az operaházban. A monumentális mű szólistáját kérdeztük.

Ligeti György és Witold Lutosławski közös ünneplését voltaképpen csak a véletlen meg a kerek számok iránti rajongás kreálta: a magyar zseni 90, a lengyel mester 100 éve született.

"Miután megteremtettem a láthatatlan zenekart, szeretném feltalálni a láthatatlan színházat is" - jegyezte fel naplójába (második) férje kifakadását Cosima Wagner az 1870-es évek végén. Történetileg ugyan többé-kevésbé rekonstruálható, hogy mire is gondolhatott a felbőszült Wagner, ám az operaházi Tannhäuser-felújítás múlt heti nézője filológiai szöszölés nélkül is érteni, sőt mélyen átérezni véli a mester indulatát.

Október 12-én a Művészetek Palotájában ad koncertet Sam Lee, aki tavaly igen nagy figyelmet keltett Mercury-díjra jelölt bemutatkozó albumával. A régi angol balladákat gazdag és eredeti hangszereléssel elővezető énekes-gyűjtő-tanárral telefonon beszélgettünk.

Sasu Ripatti az elmúlt tizenöt év legismertebb és legfontosabb finn elektronikus zenésze. Rengeteg álneve van: Vladislav Delayként meghatározó albumokat írt a minimal, a glitch és a technó határait feszegetve, Luomóként pedig a vokálos, szexi deep house-ban vált ismertté.

"15-i levele az őrületbe kerget. Ez a zsidó egoizmus! Elegendő, hogy az emberből antiszemitát csináljon. Ez a faji büszkeség, ez a szolidaritás! Azt gondolja, hogy engem bármelyik cselekedetemben az a gondolat vezérel, hogy német vagyok?

A gitárhős nem hal meg, csak átalakul: habár a mainstream rockzenében már rég nyugdíjazták a gitárbajnokokat, a bluesban még szabad a pálya. A szofisztikált brit bluest érces rock 'n' roll hangzással bevonó Bonamassa simán a legjobb igazolás a blues-rock takaros rendben tartott pályáján.

Az obskúrus indie-énekesnőből megbízható középkategóriás sztárrá válás meséje az izlandi Emiliana Torrini esetében is a klasszikus narratívát követi annak kötelező fordulataival. Az egyik ilyen a hirtelen beütő siker, amely a 2008-as Me And Arminivel következett be.

"Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba", juthatott volna eszébe Recenzensnek a híres Hérakleitosz-aforizma, amikor belépett a BMC szépségesen egyszerű, remek akusztikájú hangversenytermébe.

Mi fán terem, miből él, mire figyel és egyáltalán: pontosan mit csinál egy pályakezdő komponista?