A szünet aztán mégsem lett hosszú, hiszen már itt is az új - sorban a tizenegyedik - nagylemez, ami ugyanakkor valóban más, mint az eddigiek: középkorú zenészek játszanak rajta meglepően lassú és szomorkás dalokat - a középkorúságról. Mindez tán nem ígér sok jót, de a zenekarnak összességében megint nincs oka szégyenkezni.
A munkálatok során 35 dalt rögzített a walesi trió, a Rewind The Filmen ebből 12 szerepel. A második kupac valamikor jövő tavasszal érkezik: Futurology lesz a címe, hangulatában pedig állítólag a Holy Bible és a Journal For Plague Lovers irányvonalát folytatja, vagyis ott majd visszakapjuk a Manic karcosabb, lendületesebb énjét. Addig meg simán kihúzzuk ezzel a csendes-ülős albummal, melyen két fő vonulat figyelhető meg. Egyrészt most három duettet is kapunk: ezen az albumon a szintén walesi Cate Le Bon, a Bombay Bicycle Club holdudvarából kiemelkedett Lucy Rose és az Edwyn Collins vokális ikertestvérének tekinthető Richard Hawley segít be nekik. A másik fontos szál a minden korábbinál nagyobb Beatles-hatás - pedig egyik régi nagy klasszikusukban, a Motown Junkban még John Lennon halálán örvendeztek a srácok. 't ezen a lemezen is megemlítik a 3 Ways To See Despairben, akárcsak az I'm So Tired című Beatles-számot, miközben olyan az egész, mintha Phil Spector lett volna a Fehér Album producere. (Amúgy a tervek szerint ez a dal is duett lett volna, de nem merték megkörnyékezni Morrisseyt.) Lennonék ott vannak még a Flyingot idéző instrumentális Manorbierben is, sőt nem egy dalban Ringo Starr püfölését idézi fel Sean Moore - ráadásul a dob régimódi stílusban többször is kizárólag az egyik hangfalból hallatszik.
Az már talán kevésbé meglepő, hogy a szövegek verhetetlenek. Nicky Wire basszusgitáros viszi itt a prímet, és reflektál a szokásos témákra: a Show Me The Wonderben az együttes hovatartozására, a Builder Of Routinesben és az As Holy As The Soilban Richey Edwardsra, az eltűnt társra és örök inspirációra, a záró 30-Year-Warban pedig mindenre, ami miatt Margaret Thatcher Angliáját utálni lehetett. A Running Out Of Fantasy a vége felé pedig szerencsére nem a zenekarra értendő - a Rewind The Film egy kicsit olyan, mint a kihagyott 11-es után szerzett gól, amikor a csapat, ha a kipattanóból is, de mégiscsak betalál.
Sony, 2013
