rés a présen

"Nem veszik rossz néven, ha valaki megmutatja"

Pápai Zsanett énekes

  • rés a présen
  • 2013. november 10.

Zene

rés a présen: Mi is az a Jazzin' the Box és a Jazz Poetry?

Pápai Zsanett: A Jazzin' the Box egy olyan, egyedi hangzású kvartett, mellyel egyrészt dzsessz-sztenderdeket dolgozunk fel beatboxalapra modern (pl. hiphop) groove-okkal, másrészt számunkra kedves popdalokat "dzsesszesítünk" saját ízlésünk szerint. A tagok Horváth "Tojás" Gábor (zongora), Horváth Balázs (bőgő) / Dévényi Zoltán (basszusgitár) és Fekete János "Jammal" (beatbox). A Jazz Poetryben Gödri Bulcsu versei szólalnak meg Dévényi Zoltán zenéire (gitár, zongora és elektronikus alapokkal), énekimprovizációkkal és egy Akai EWI 4000s fúvós szintetizátorral kiegészülve.

rap: Te dzsesszénekesnőnek születtél?

PZS: Dzsesszénekesnőnek biztosan nem, énekesnek talán. Sejthettem volna, hogy ezzel kell foglalkoznom, de nagyon jól ment a tanulás, illetve rengeteg különböző dolog érdekelt, így szereztem egy közgazdászdiplomát, majd szerelemből elvégeztem a filozófia szakot, mire megszilárdult bennem az elhatározás, hogy a zenével akarok komolyan foglalkozni. Tehát elég későn kezdtem bele, megpróbáltam nem énekessé válni, de valahogy nem jött össze. Egyébként elsősorban nem dzsesszénekesnek, hanem előadóművésznek tartom magam. A dzsessz az egyik irány a sok közül, ami inspirál.

rap: A nemzetközi porondon is bemutatkoztál. Melyek a legfontosabb helyszínek, kik a legfontosabb partnerek?

PZS: Fantasztikus élmény volt Joe Fondával vagy Rene Trossmannel együtt játszani. A legfontosabb mégis a párizsi koncertem. Mindössze egy szemesztert töltöttem kint (a Sorbonne-on tanultam ekkor filozófiát), mialatt az "ölembe hullott" egy önálló koncert lehetősége a Music Hallban és egy saját kiállítás a Village Suisse-ben (a Cécile Charron Galériában). Szeretem a franciákat, mert hagyják egymást élni, és nem veszik rossz néven, ha valaki megmutatja, mire képes.

rap: Mik a meghatározó zenék, impulzusok?

PZS: Sokféle zenét hallgatok. Madeleine Peyroux és Mina Agossi a kedvencem - egyikük sem "tipikus" dzsesszénekes, mindketten különböző stílusokkal, azok egymásra hatásával kísérleteznek. Szeretem Björköt a kreativitása miatt, Madonnát a karizmája miatt, imádom Kurt Cobaint (Nirvanán nőttem fel), s persze az olyan géniuszokat, mint Prince vagy Michael Jackson, na meg Steve Reich. Zenén kívül leginkább Kandinszkij festészete inspirál, filozófiában Nietzsche, Deleuze, Sartre, Bergson stb. Divatban Paco Rabanne, Jean-Paul Gaultier és újabban Kaposi Dorka, akinek izgalmas kreációit nemrégiben fedeztem fel.

rap: Hol hallhatunk téged legközelebb?

PZS: Mostanában a koncertezés kicsit háttérbe szorult az életemben, ugyanis zenésztársaimmal együtt elmélyülten dolgozunk következő projektjeinken, saját dalainkon, tehát amolyan alkotói fázisban vagyunk. Eközben azért néhány hetente adunk egy-egy klubkoncertet, legközelebb a Jazzin' the Boxszal játszunk október 17-én az Almárium bisztróban (Bp. VIII., Horánszky u. 5.). A további fellépések időpontjáról és helyszínéről a honlapomon (papaizsanett.hu), illetve a Facebookon keresztül érdemes tájékozódni.

rap: Lemez, videó, show?

PZS: Abszolút. Ezeknek a megalkotásával, előkészítésével telnek most a napok. Nem szeretném előre lelőni a poénokat, de annyit elárulhatok, hogy a zene, amelyet most készítünk, egészen más lesz, mint amit eddig hallhattak tőlünk. Következő közös formációnkban Horváth "Tojás" Gábor - aki zeneszerzőként és dzsesszzongoristaként már rengeteget bizonyított - olyan zenét játszik, amit eddig soha, én pedig végre zeneszerzőként és szövegíróként is kifejezésre juttathatom az ízlésemet. Ezzel egy új irányba indulunk, kicsit távolodva a dzsessztől, közeledve az elektronikus popzenéhez.

rap: Vannak babonáid?

PZS: Babonásan hiszek abban, hogy ha színvonalas dolgot csinálsz, megtalálod az arra fogékony közönséget, és hogy a minőségi könnyűzenének van még jövője - akár Magyarországon is.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.