Bár a koncerteken, illetve a stúdióban kísérőzenészekkel kiegészülő, mindössze három nagylemezt és csupán egy igazi slágert (Fade Into You) jegyző duó nem elsősorban fékevesztett munkatempójáról híres, azért komoly és máig igen lojális rajongótábort gyűjtött maga köré. Így aztán a 17 év kreatív szünet után érkező új nagylemez megjelenése mindenképpen figyelemre méltó esemény, még ha olyan hisztériát nyilván nem tudott is indukálni, mint Kevin Shields, a huszonkét évnyi hibernációs időutazásból ébredő pályatárs visszatérése. És ha más nem is, a szinte kizárólag a Mazzy Star örökségéből élő énekes-dalszerzős címlaplánypopot játszó Lana Del Rey óriási sikere jól mutatja, hogy erre a fajta zenére még ma is jelentős igény mutatkozik.
A Seasons egyébként '97 óta készül, így nem csoda, hogy a fő hivatkozási pontok és az atmoszféra nagyjából ugyanaz, mint a klasszikus lemezeknél: a hatvanas évek végének pszichedelikus popzenéje, aztán a hatvanas évek végének pszichedelikus popzenéjét a nyolcvanas évekbe beemelő Paisley Underground öröksége (ez a duplacsavaros, anakronisztikus nosztalgia így 2013-ban igazán bűbájos); eltéveszthetetlenül americanás folk; a Galaxie 500-tól kölcsönzött holdkóros emelkedettség; a mellkasra csak finoman nehezedő, bágyadt, szinte légnemű melankólia, pasztellszínű hangulatok. A Mazzy Start, s különösen a lassú és csendeskés, puritánul, de ízlésesen meghangszerelt pilinckázásoknak valódi karaktert adó Hope Sandovalt igazán nem lehet azzal vádolni, hogy fáradhatatlan hévvel keresné-tágítaná saját határait, vagy drámai gesztusok kíséretében nyújtaná át önszívét a hallgatónak, de az az igazság, hogy a megrázó, súlyos vagy ún. nagy pillanatok nem is nagyon hiányoznak innen - ahogy egyébként a klasszikus lemezekről sem hiányoztak. Ez egész egyszerűen egy fület gyönyörködtetően szép lemez mindennemű kellemkedés, szépelgés vagy a megnyugtató háttérzenének szánt alkotásokra többnyire jellemző aljas kiszámítottság nélkül, csilingelésre és finom búgásokra komponálva, egy nem túl feltűnő, de összetéveszthetetlen énekhanggal. Talán, ha elalvás előtt Hope Sandoval személyesen kenné be a homlokunkat hűsítő balzsammal és helyezne a nyelvünk hegyére valami hallucinogén drogot, akkor sem lehetne olyan kellemeset álmodni, mint a Seasons Of Your Day.
Rhymes Of An Hour, 2013
