könyv - Babiczky Tibor: A jóemberek

  • Svébis Bence
  • 2011. szeptember 8.

Zene

Gyanítom, hogy évek múltán az egyik legizgalmasabb Babiczky-kötetként fogja emlegetni az irodalomtudomány A jóembereket, melyben voltaképp egy metamorfózisnak lehetünk tanúi. A költő már kinőtt egy világot, s a másikba épp most nő bele, miközben mindkét univerzum ott hemzseg e könyv lapjain. Babiczky az ifjú költőgeneráció egyik legfigyelemreméltóbb alakja.
Gyanítom, hogy évek múltán az egyik legizgalmasabb Babiczky-kötetként fogja emlegetni az irodalomtudomány A jóembereket, melyben voltaképp egy metamorfózisnak lehetünk tanúi. A költõ már kinõtt egy világot, s a másikba épp most nõ bele, miközben mindkét univerzum ott hemzseg e könyv lapjain.

Babiczky az ifjú költõgeneráció egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Tud valamit, amitõl kellemesen kapar a torok, és jólesõn sajog a szív. Legújabb versei oldják is meg mélyítik is e melankóliát. Új mûfajjal kísérletezik, a balladával: tanul vele bánni, ismerkedik a mûfajjal. Sajátosak, mégis keményen kötõdnek ezek a költemények az angolszász hagyományhoz. Zordak, ködösek, fragmentáltak, akár a Brit-szigetek. Ráadásul a klasszikus alaptéma, a bûn és bûnhõdés mélylélektani bemutatása mellett akár egy komplett krimi is összerakható egy-egy mû mozaikjaiból, mi több, akad, ahol maga Hasfelmetszõ Jack settenkedik a sorok közt.

A balladák komorságát ugyanakkor kiválóan oldják a - már az elõzõ kötetben tökélyre vitt - dalszerû versek. Noha ezekre sem a játszi, könnyed attitûd a jellemzõ, a balladák közé ékelve kifejezetten jó hatással vannak az olvasói hangulatra. Ott van bennük valami kunkori életöröm, rezignáltsággal dúsított báj. Meg persze a már-már maró éleslátás és az olykor kivillanó parafrázisok, melyekbõl ezúttal lényegesen kevesebb jutott.

Érezhetõen felnõ, egyre komolyodik egy új költõnemzedék. Valójában õk a címben szereplõ "jóemberek", akik "túl rosszak ahhoz, hogy a mennyországba kerüljenek, és túl jók, hogy a pokolba", nem kellenek senkinek, mert a jelen a középszeré, a dilettantizmusé. De legalább míg az ember e verseket olvassa, átjárja valami keserédes borzongás, és "Letekeredik szívérõl a gond, / akár egy spulni géz".

Magvetõ, 2011, 96 oldal, 2290 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.