Beregi nem árul zsákbamacskát: rögtön a könyve bevezetõjében leszögezi, hogy a videojátékok történetét 2000-ig követte, a legújabb trendekrõl nem kívánt írni. A korlátozás nehezen érthetõ, pláne, ha az utóbbi tíz évnek az iparág felfutását elhozó, meghatározó fontosságú eseményeit vesszük számba, de kis szájhúzással még talán el tudnánk fogadni. Nagyobb baj, hogy a szerzõ mindvégig érezhetõen nem tudja eldönteni, milyen mélységben tudósítson a különbözõ fejleményekrõl. Leírásai így néhol túlságosan részletezõek, máshol érthetetlenül triviálisak lesznek. Ennek esnek áldozatul - többek között - a videojáték-fejlesztés hazai történetét taglaló részek. Bár az elkészített interjúk (többek között Ádám Zoltánnal, a Last Ninja elfeledett hazai atyjával) hiánypótlóak, sajnos a szerzõ bennfentessége olykor kínos, kizárólag a haveri kör számára értékelhetõ helyzeteket is teremt. A legfájóbb azonban, hogy a hazai szcéna 90-es évek végi és 2000-es évek eleji, dicsõséges és nemzetközileg is releváns, ámde tiszavirág-életû aranykorát mindössze egyetlen oldalba szuszakolta Beregi.
Maga a kötet egyébiránt elsõ látásra igényes külsõt mutat, azonban részleteiben már feltûnnek a pongyolaságai. Szinte minden oldalra jut tördelési-elírási-nyelvhelyességi hiba, emellett pedig az elnézhetõnél többször ütközik az - egyébként gazdag és változatos - képanyag a szövegdobozokkal. Mindezek ellenére hiánypótló, fontos munka, csak éppen Beregi korábbi munkái okán nagyobbak voltak az elvárásaink.
VINCE, 2010, 443 oldal, 5995 Ft
***
