Afféle Holt Költõk Társasága ütötte fel a fejét Moszkvában: a Turgenyev-kinézetû spiritiszta vezetésével verselõ széplelkek azon versengenek, hogy ki legyen a következõ a Halállal frigyre lépõk sorában. Bizony, a szektaszokás szerint nagy kegy az, ha valaki önkezével vethet véget életének, amit számos jó házból való moszkvai meg is tesz, mielõtt Eraszt Fandorin maga is beáll a halálváró rímfaragók közé. De nem õ, hanem egy irkutszki gátlásait leküzdeni vágyó vidéki leányzó az új, sorrendben nyolcadik Fandorin-krimi fénypontja, aki kamaszos extravaganciából siklót melenget a keblén, s fõ célja, hogy Moszkvába érve tragikus hirtelenséggel, költõnõhöz illõ keretek közt veszítse el szüzességét. Ez a kívánsága hamar teljesül is, de mint azt meglepve tapasztalja, sehol a francia regényekben leírt élvezet: na, majd a Halál - gondolja az izgalmat keresõ kisnõ, s csak megerõsíti elhatározásában, hogy reklamáció eleddig egyetlen sikeres öngyilkostól sem érkezett. Az irodalom és történelem bolhapiacán elõszeretettel forgolódó Akunyin ezúttal Robert Louis Stevenson Öngyilkosok klubját és a telefonra még újdonságként tekintõ századforduló dekadenciáját választotta e polgári berkekben mozgó Fandorin-esethez. Remek alkalom, hogy egymás után ontsa a halálváró, dilettáns rímeket: a korboncnoktól a lánglelkû poétáig sokféle "így írtok ti"-mutatványt bemutat, a kelleténél valamivel többet is. Igyekszik leplezni, hogy ezt a részt nem csak a stílusparódiák kedvéért írta, de az e célból alkalmazott történetmesélési truváj (egy fizetett rendõrségi besúgóval, egy oknyomozó riporterrel és a már említett kékharisnyával, az õ eltérõ stílusú feljegyzéseikkel mesélteti a történetet) túlontúl okos, hogy ne derüljön fény a turpisságra. Másrészrõl viszont egy kriminek, melyben színre lép az Eksztázis Nõstényoroszlánja, sok mindent elnéz az olvasó.
Fordította: Szabó Mária. Európa, 2009, 273 oldal, 2900 Ft
***
