Nyelvében él az alkoholista, és ez a nyelv nem a mintavételért a mélybe kiránduló kiküldött irodalmi munkatárs "nézzétek, alkoholistául is tudok" találmánya, hanem a túlélõ sajátja: Verhulst hitelt érdemlõen tudósít abból a szeretetteljes pokolból, mely neki a családja, másnak szociológiai mélyfúrás. A szerzõnek a családi összetartásban és a féktelen vedelésben is élen járó Verhulst famíliába volt szerencséje beleszületni, s mint a legkisebb sörrel hajtott Verhulst négy gyakorló alkoholistával (három nagybácsi plusz egy apa) és egy kisnyugdíjasnál is kisebb nagymamával egy fedél alatt élte le gyermek- és kamaszkorát.
Megannyi vidáman egymásra licitáló, elcseszett élet: irodalmilag is értékes példái a virtuskodó önpusztításnak, melyet a saját hányásuk közt váltakozó sikerrel lavírozó családtagok minden áldott nap, buzgón gyakorolnak, pusztító és védõszárnyuk alatt a kis Verhulsttal. Az íróvá lett sarj könyve tanúsága szerint nem úszott meg semmit: sem a májára mért terheket, sem azt a soraiból sütõ, leküzdhetetlen szeretetet, amely egész életére odaköti kocsmatöltelék rokonaihoz. Szerencsés megmenekülésének nem titkolt iróniája, hogy a szeretteitõl sikerült szabadulnia.
Fordította: Szita Szilvia. Európa, 2010, 208 oldal, 2700 Ft
****
