lemez - The Cars: Move Like This

Zene

Valljuk be, erre nemrég még tényleg senki nem számított, főleg azután, hogy a Cars basszusgitáros-énekese, Benjamin Orr bő tíz évvel ezelőtt elhunyt. A zenekar első számú dalszerzője, valamint énekes-gitárosa, Ric Ocasek az elmúlt huszonnégy évet alig jegyzett szólólemezekkel, illetve viszonylag nívós producerkedéssel (Hole, Nada Surf, No Doubt, Weezer) húzta ki, tavaly pedig gondolt egyet, és régi társaival (Elliot Easton gitárossal, Greg Hawkes billentyűssel és David Robinson dobossal) ismét összerántotta a Carst.
Valljuk be, erre nemrég még tényleg senki nem számított, fõleg azután, hogy a Cars basszusgitáros-énekese, Benjamin Orr bõ tíz évvel ezelõtt elhunyt. A zenekar elsõ számú dalszerzõje, valamint énekes-gitárosa, Ric Ocasek az elmúlt huszonnégy évet alig jegyzett szólólemezekkel, illetve viszonylag nívós producerkedéssel (Hole, Nada Surf, No Doubt, Weezer) húzta ki, tavaly pedig gondolt egyet, és régi társaival (Elliot Easton gitárossal, Greg Hawkes billentyûssel és David Robinson dobossal) ismét összerántotta a Carst. Új tagot nem vettek be, a basszusért Hawkes, illetve néha a szintetizátorprogram felelt, de néhány dalban a neves producer, Jacknife Lee is nyakba akasztotta a mélygitárt.

A Cars egy olyan zenekar, melyet mifelénk a legtöbben a Drive címû búskomor szakítós balladán keresztül ismernek (ezt amúgy Orr énekelte), azt viszont talán kevesebben tudják, hogy óriási hatással voltak a KFT-re. New wave-es, posztpunkos artpop dalaik a mai napig jelen vannak a könnyûzenében, elég csak meghallgatni a Scissor Sisters tavalyi albumát. Lehet, hogy épp õk ösztönözték a már hatvan körül járó zenészeket, hogy elkészítsék a Move Like Thist, melynek hallatán úgy tûnik, mintha az elmúlt 24 év meg sem történt volna. A hangzás természetesen modernebb, de ugyanúgy itt vannak a vintage szintik, a szolidan adagolt gitárok, azt meg általában lehetetlen eldönteni, hogy igazi vagy szintetikus dob szól. A két csúcspont a Keep On Knocking és a nem is olyan szomorú Sad Song, az meg ennyi idõ után is egyértelmû, hogy a Carsra a Roxy Music gyakorolta a legnagyobb hatást. Orr hiánya fájó (a Soon címû balladát sokkal szívesebben hallaná az õ énekével az ember), és az új mû bizony nem üti meg sem a megasiker Heartbeat City, sem a korai lemezek szintjét, de mindenképp tisztességes munka ennyi idõs és ekkora szünet után összeálló zenészektõl, arra meg bõven elég, hogy szégyenkezés nélkül lehessen megint turnézniuk egyet.

Hear Music/Universal, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.