lemez - The Cars: Move Like This

Zene

Valljuk be, erre nemrég még tényleg senki nem számított, főleg azután, hogy a Cars basszusgitáros-énekese, Benjamin Orr bő tíz évvel ezelőtt elhunyt. A zenekar első számú dalszerzője, valamint énekes-gitárosa, Ric Ocasek az elmúlt huszonnégy évet alig jegyzett szólólemezekkel, illetve viszonylag nívós producerkedéssel (Hole, Nada Surf, No Doubt, Weezer) húzta ki, tavaly pedig gondolt egyet, és régi társaival (Elliot Easton gitárossal, Greg Hawkes billentyűssel és David Robinson dobossal) ismét összerántotta a Carst.
Valljuk be, erre nemrég még tényleg senki nem számított, fõleg azután, hogy a Cars basszusgitáros-énekese, Benjamin Orr bõ tíz évvel ezelõtt elhunyt. A zenekar elsõ számú dalszerzõje, valamint énekes-gitárosa, Ric Ocasek az elmúlt huszonnégy évet alig jegyzett szólólemezekkel, illetve viszonylag nívós producerkedéssel (Hole, Nada Surf, No Doubt, Weezer) húzta ki, tavaly pedig gondolt egyet, és régi társaival (Elliot Easton gitárossal, Greg Hawkes billentyûssel és David Robinson dobossal) ismét összerántotta a Carst. Új tagot nem vettek be, a basszusért Hawkes, illetve néha a szintetizátorprogram felelt, de néhány dalban a neves producer, Jacknife Lee is nyakba akasztotta a mélygitárt.

A Cars egy olyan zenekar, melyet mifelénk a legtöbben a Drive címû búskomor szakítós balladán keresztül ismernek (ezt amúgy Orr énekelte), azt viszont talán kevesebben tudják, hogy óriási hatással voltak a KFT-re. New wave-es, posztpunkos artpop dalaik a mai napig jelen vannak a könnyûzenében, elég csak meghallgatni a Scissor Sisters tavalyi albumát. Lehet, hogy épp õk ösztönözték a már hatvan körül járó zenészeket, hogy elkészítsék a Move Like Thist, melynek hallatán úgy tûnik, mintha az elmúlt 24 év meg sem történt volna. A hangzás természetesen modernebb, de ugyanúgy itt vannak a vintage szintik, a szolidan adagolt gitárok, azt meg általában lehetetlen eldönteni, hogy igazi vagy szintetikus dob szól. A két csúcspont a Keep On Knocking és a nem is olyan szomorú Sad Song, az meg ennyi idõ után is egyértelmû, hogy a Carsra a Roxy Music gyakorolta a legnagyobb hatást. Orr hiánya fájó (a Soon címû balladát sokkal szívesebben hallaná az õ énekével az ember), és az új mû bizony nem üti meg sem a megasiker Heartbeat City, sem a korai lemezek szintjét, de mindenképp tisztességes munka ennyi idõs és ekkora szünet után összeálló zenészektõl, arra meg bõven elég, hogy szégyenkezés nélkül lehessen megint turnézniuk egyet.

Hear Music/Universal, 2011

***

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.