A Bocsánatos fõbûnök hét elbeszélése a Menasséken túli, de a Viennában megismert osztrákságtól egyáltalán nem idegen relációkba enged bepillantást. Fõleg abba, hogyan él a középosztály és benne az értelmiség, hova néz a konyhaablaka (lichthofra vagy utcára), és hová a világnézete (balra vagy nem balra), vagy mindez hogyan fest egy arisztokratánál, akinek a polgári származás ugyanolyan egzotikum, mint keletrõl nézve egy osztrák lichthof. Az osztrák lichthofból nézve Magyarország is egzotikum, ahol a kerti törpék és kiskert-tulajdonosok közül kitekintõ egyik novella-anyuka szerint már majdnem olyan színvonalon élnek az emberek, mint õnáluk. Hm, ezzel talán lehet vitatkozni, de azzal, hogy Eva Menasse magától értetõdõ természetességgel mutat rá szereplõi rejtett mozgatórugóira, aligha érdemes. Mintha mellékesen tenné, úgy piszkálja meg a gyenge pontokat, az öncsalásokat, az elõítéleteket, a kisebbségi és nagyobbsági érzéseket.
Egy vasárnap reggeli házastársi közösülés összehozásában épp úgy felsejlik egy folyamatban lévõ élet kudarca, mint egy halállal végzõdõ (vagy kezdõdõ) történetben. Akadnak túlterhelt mondatok is, meg publicisztikai kiszólások, de mindezért bõven kárpótolnak az olyan leírások, melyekbõl hitelt érdemlõen megtudhatjuk, mirõl sopánkodnak például az arisztokraták, vagy hogy odaát is vannak politikusok, akik nem értenek a focihoz.
Fordította: Fodor Zsuzsa. Ab Ovo, 2010, 191 oldal, 2850 Ft
****
