Ilyenkor, kalászonyos idején, a hibernális hónapoktól távol, midõn nem jósol hóhömpöt a légtüneménytan, annál gyakrabban fias ménkût, jólesik begördülni nyargonczánkon, jobban mondva gyorsonyánkon, ha már bérszáguldóra nem telik, a serkápolna kertjébe, hol a hömpöc mellett ajánl helyet az étnök. Mindenféle hajdanócokról, õsotrombról, ásatagemberrõl beszél éppen a baromtudományban is eligazodó, amúgy a taglalati mértanban otthonos, föllengész cimboránk, aki belefáradt mára a dülények, hegyes gömbölyegek, tetények és egyéb önmik külzeléki hánylás útján végzett tanulmányozásába. Szimatoló látogatás céljából lép hozzánk egy napirmány hitdühös újdondásza, de aztán õ sóhajtozik nagy magamosságában a fenyegetõ államtönk és pénzdagály, s a haszonkémlõk éndisége miatt, majd minden kedvi csiklandot mellõzve, komorbolond módra és immár borreszketegen, röbögve meséli nagy bajait: hiába is volna õ életfi, ha egyszer fitymaszor gyötri, s ez olyannyira kínozza begyeredéskor, hogy az epehagymáz, a fojtókeh és a fájdalmas seggvérözön mellett immár a nõszhetetlenség réme is fenyegeti. - Belõled sem lesz már hírész nemhogy az Alapi Trombitásnál, de még a Bohóci Éjlapnál sem, fekteremben volna amúgyis a helyed! - legyintünk keservgúnnyal a havas eszû közönykórosra, s tovább állunk.
Mint hevenyész sorainkból látható, a mulattató gyûjteményben feltûnõen kevés az ige, de az összeállítót aligha a szófajok szerinti arányosság törekvése mozgatta, és azt sem állíthatjuk, hogy aggályos forráshasználat jellemezné a vékony, témák szerint szakaszolt kötetet. A bemutatott szellemes nyelvi lelemények egy részérõl nem tudhatjuk, hogy alkalmazásuk túlterjedt-e kiötlõjük legszûkebb családi körén, nem is szólva az idõbeli nyelvi kontextus jelöletlenségérõl, ez azonban nem akadálya annak, hogy jókat röhögjünk a hülye neveken és szavakon.
Az ékesszólás kiskönyvtára, Tinta Könyvkiadó, 2009, 127 oldal, 990 Ft
****
