A díjhalmozó exendékás író kizárólag a máról és olyan emberekrõl ír, mint te meg én. Ilyen a világot járó író is, aki több történet fõszereplõje, és természetesen nem azonos a szerzõvel, aki persze erre rájátszik galádul. Hõseinek tapasztalata - a szerelem, a féltékenység, az élet zamatába keveredõ fanyar íz, kisebb-nagyobb boldogtalanságok heroizmusa - mind ismerõs. Vegyük például a fiatal ügyvéd történetét: éppen amikor feljebb lép az irodai szamárlétrán, rátalál a szerelemre is, ám kiderül, hogy a lány - de nincs szívem lelõni a poént. Nekünk, magyaroknak különösen tanulságos a Kertész Imre 91-es Budapest-Bécs utazásának Jegyzõkönyvére, és az arra írt Esterházy-szövegre (Élet és irodalom) reflektáló novella: egy német író a magyar EU-csatlakozás elõtti héten ugyanezen az útvonalon próbálja átélni a magyar írókollégák egykori kelet-európai szorongását, aminek kudarcáról élvezetes öniróniával számol be Schulze.
Sosem tobzódik képekben; mondatai néha unalmasak, de többnyire csendesen izzanak a novellák. Az elsõ látásra lineárisan elmesélt történetekrõl pedig hamar kiderül, hogy rafinált kis dögök, amelyeket ezúttal is Nádori Lídia magyarított.
Fordította: Nádori Lídia. Európa, 2011, 262 oldal, 3000 Ft
***** alá
