könyv - Karin Alvtegen: A kitaszított

  • - kg -
  • 2011. július 7.

Zene

Sibylla minden túlélési praktikát, zárnyitási trükköt, szobafoglalási technikát, pénzszerzési cselt, beolvadási álcát ismer, ám nem CIA és még csak nem is MI6, hanem H.O.M.E.L.E.S.S. a státusza.
Sibylla minden túlélési praktikát, zárnyitási trükköt, szobafoglalási technikát, pénzszerzési cselt, beolvadási álcát ismer, ám nem CIA és még csak nem is MI6, hanem H.O.M.E.L.E.S.S. a státusza. A svéd társadalom számkivetettje, a jóllakott polgárok lelkiismeretének furdalója, nem utolsósorban pedig egy megaláztatásokkal teli gyermekkor átélõje. A polifonját és hajléktalansorsát hordozó felnõtt és a szülei megaláztatásait menetrend szerint elszenvedõ, jó házból való kamaszlány egymást váltó bekezdésekben kerülgetik egymást - jól megférnek.

Persze ha csak õk ketten - ugyanazon élet két messze esõ stációja - kerülgetnék egymást, aligha lehetne Karin Alvtegent a svéd krimi királynõjeként emlegetni. Akárhogy is nézzük, a svéd krimikirálykodás elengedhetetlen feltétele a svéd származáson és a magas fokú íráskészségen túl valaminõ krimiszál, melyet egy sötétben bujkáló sorozatgyilkossal tud le a szerzõ a belezõs fajtából. A belezõs figurákkal nincs semmi baj, az esetek többségében szépen belesimulnak a szövegkörnyezetbe; mint zsákos ember a foltját: pont olyan olcsó és nevetséges ponyvafigurák szoktak szaglászni utánuk, amilyeneket megérdemelnek. A kitaszított darabolós gyilkosának annyival nagyobb a bûne, mint a másodvonal henteskedõinek, hogy az õ tevékenységének egy életképes karakter látja kárát. Egy hiteles hajléktalansorsnak, márpedig Sibylláé makacsul ebbe az irányba mutat, semmi szüksége mindenféle mûrémségre, épp elég megrázó tud lenni egy zuhanyozási lehetõségért vagy egy vetett ágyért folytatott küzdelem is. Igaz, az ilyesmiért nem osztanak krimikirályi címet, melynek híján nyilván az sem vigasztalná a szerzõt, hogy a svéd nyomor k-európai szemmel valóságos science-fiction.

Fordította: Torma Péter. Animus, 2011, 205 oldal, 2390 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.