Persze ha csak õk ketten - ugyanazon élet két messze esõ stációja - kerülgetnék egymást, aligha lehetne Karin Alvtegent a svéd krimi királynõjeként emlegetni. Akárhogy is nézzük, a svéd krimikirálykodás elengedhetetlen feltétele a svéd származáson és a magas fokú íráskészségen túl valaminõ krimiszál, melyet egy sötétben bujkáló sorozatgyilkossal tud le a szerzõ a belezõs fajtából. A belezõs figurákkal nincs semmi baj, az esetek többségében szépen belesimulnak a szövegkörnyezetbe; mint zsákos ember a foltját: pont olyan olcsó és nevetséges ponyvafigurák szoktak szaglászni utánuk, amilyeneket megérdemelnek. A kitaszított darabolós gyilkosának annyival nagyobb a bûne, mint a másodvonal henteskedõinek, hogy az õ tevékenységének egy életképes karakter látja kárát. Egy hiteles hajléktalansorsnak, márpedig Sibylláé makacsul ebbe az irányba mutat, semmi szüksége mindenféle mûrémségre, épp elég megrázó tud lenni egy zuhanyozási lehetõségért vagy egy vetett ágyért folytatott küzdelem is. Igaz, az ilyesmiért nem osztanak krimikirályi címet, melynek híján nyilván az sem vigasztalná a szerzõt, hogy a svéd nyomor k-európai szemmel valóságos science-fiction.
Fordította: Torma Péter. Animus, 2011, 205 oldal, 2390 Ft
***