könyv - MARTIN CLARKE: PEARL JAM

  • - hm -
  • 2010. február 11.

Zene

Tavaly nyáron jelent meg a Cartaphilus kiadó remek zenei sorozatában (Legendák élve vagy halva) a Nirvanáról szóló könyv (Everett True munkája), amely néhány apró hibától eltekintve olvasmányosan és kritikus szemmel idézte fel a grunge hőskorszakát és legfontosabb zenekarát. Ehhez képest a grunge kettes számú alakulatáról decemberben megjelent kötet inkább hasonlít egy korabeli újságcikkekből összeollózott felszínes gyűjteményhez, mint egy meghatározó rockzenekar történetét és jelentőségét összefoglaló, tisztességes munkához.
Tavaly nyáron jelent meg a Cartaphilus kiadó remek zenei sorozatában (Legendák élve vagy halva) a Nirvanáról szóló könyv (Everett True munkája), amely néhány apró hibától eltekintve olvasmányosan és kritikus szemmel idézte fel a grunge hõskorszakát és legfontosabb zenekarát. Ehhez képest a grunge kettes számú alakulatáról decemberben megjelent kötet inkább hasonlít egy korabeli újságcikkekbõl összeollózott felszínes gyûjteményhez, mint egy meghatározó rockzenekar történetét és jelentõségét összefoglaló, tisztességes munkához.

Eddie Vedder és társai húsz év után változatos, izgalmas életmûvet tudhatnak a hátuk mögött - már csak ezért sem ártott volna mélyebb merítéssel és nagyobb lelkiismerettel elkészíteni a pályaképet. Visszarepülünk ugyan a kilencvenes évek elejére (s ez nyilván nem kevés mai kora harmincasnak sokat jelent), megtudhatunk részleteket a Pearl Jam elõtti idõszakról, és Eddie Vedder olykor kínos világmegváltó gondolatairól is sokat olvashatunk, de ezeken túl csak a felszínt paskolgatjuk. A meghatározó sorlemezek alkotófolyamatáról, figyelemre méltó "kulisszatitkokról" egy szó sem esik, csak néhány félbeszakadt koncertet, Vedder média elleni kirohanását és a Ticketmasterrel kapcsolatos félbotrányt érintjük. A szegényes felsorolás ráadásul csak a Riot Act lemezig tart, pedig azóta megjelent két remek PJ-lemez is. Kár érte - egy húszéves alapvetés ennél a kétszáz oldalnál többet érdemelt volna.

Fordította: Tomori Gábor. Cartaphilus, 2009, 208 oldal, 3300 Ft

** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.