könyv - MARTIN POLLACK: GALÍCIA. UTAZÁS EGY ELTÛNT VILÁGBAN

  • - banza -
  • 2009. május 28.

Zene

Ha Csernovic, akkor Paul Celan, ha Bruno Schulz, akkor Drohobycz, ha Brody, akkor Joseph Roth - nem kell bestiálisan műveltnek lenni, hogy vágjuk ezt a leckét. De ha Czortkówról esik szó, bizonyára csak kevesen vágják rá a 19.
Ha Csernovic, akkor Paul Celan, ha Bruno Schulz, akkor Drohobycz, ha Brody, akkor Joseph Roth - nem kell bestiálisan mûveltnek lenni, hogy vágjuk ezt a leckét. De ha Czortkówról esik szó, bizonyára csak kevesen vágják rá a 19. század végén élt érdekes író (mellesleg Georg Büchner hagyatékának elsõ publikálója), Karl Emil Franzos nevét. Az õ mûveibõl is olvashatunk fölötte tanulságos részleteket az 1944-ben született és egy idõben a Spiegel munkatársaként tevékenykedett osztrák újságíró kötetében. Újságíró? Kissé kétséges. Mert noha a zsurnaliszta módszerek az uralkodóak, Pollack könyve jóval több ennél, egy mára szinte totálisan elsüllyedt világ szellemi bedekkere, amelyre W. G. Sebald írói módszere is erõsen hatott. Mint Sebaldnak A Szaturnusz gyûrûi címû angliai útirajzában, itt is fényképek adják azt a bizonyos pluszt (a fotók kiválogatásának nagyszerû munkája, miként a fordítás is Halasi Zoltán ízléses és szerencsés kezét dicsérik) - egy eszelõs kártyacsata Csernovicban egy "muzikális bojkó kecskével" vagy a katedrális méretû lembergi pályaudvar. A maga fénykorában sem lehetett túl vonzó vidék; Franzos, aki egy itt felszolgált borjúszeletben többek közt egy rozsdás szöget talált, így jellemzi: "Kietlen, puszta táj, gyér növényzet, (...) meg néhány olyan szerzet, akire már nem nagyon alkalmazható az ember nevezet." De kulturálisan mégis erõs, életszagú környezet Pollack lenyûgözõen alapos kalauzolásával.

Fordította Halasi Zoltán. Palatinus, 2009, 244 oldal, 3400 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.