film - A LEGNAGYOBB JAPÁN

  • Iványi Zsófia
  • 2009. május 28.

Zene

Buszon ülünk, riportfilm készül, alanya elgyötört arcú, negyven körüli férfi. Daisatónak minden oka megvan az elkeseredésre: felesége elhagyta, barátai nincsenek, a munkájában nem leli örömét.
Buszon ülünk, riportfilm készül, alanya elgyötört arcú, negyven körüli férfi. Daisatónak minden oka megvan az elkeseredésre: felesége elhagyta, barátai nincsenek, a munkájában nem leli örömét. A haza megmentése manapság nem jár megbecsüléssel, és rosszul is fizet - tudjuk meg tõle. Elsõ ránézésre teljesen átlagos, bár cseppet kedélybeteg hõsünk megszakítja az interjút, hívják, munka van.

Tokiót megtámadta a peterakó gigaszörny. A semmibõl elõbukkan egy hatalmas fickó lila fecskében, és egy bottal jól megruházza a monstrumot. Az események sodrában szinte fel sem tûnik, hogy félamatõr (ál)doksiból profi animációba csaptunk. Nem is akármilyenbe: a hatalmas sikoltozó lábak, szemgolyójukat dobáló torzszülöttek és egyéb fenevadak benépesítette világ már önmagában is komoly derûforrás, a kézikamerával rögzített, depis hangulatú riportdarabkákkal összegyúrva pedig az utóbbi idõk tán legmeghökkentõbb filmje. A szó legnemesebb értelmében elmebeteg alkotásnak mindeközben még arra is futja, hogy görbe tükröt tartson a modern társadalom elé, számba véve mindent a kiüresedéstõl egészen a korai elektrosokkig. Nem lennénk meglepve, ha a forgatókönyvet, a fõszerepet és a rendezõi széket egyaránt magáénak tudó Hitoshi Matsumotóról kiderülne, hogy gyerekkorában beleesett egy LSD-vel teli kondérba - az elektromosság hatására duzzadó letargikus szuperhõsrõl szóló dokumentációja legalábbis erre enged következtetni. Akárhogy is volt, egy biztos: a japán komikus elsõ mozija kihagyhatatlan: oltári trip, segédanyagok nélkül.

A Budapest Film bemutatója

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.