film - A LEGNAGYOBB JAPÁN

  • Iványi Zsófia
  • 2009. május 28.

Zene

Buszon ülünk, riportfilm készül, alanya elgyötört arcú, negyven körüli férfi. Daisatónak minden oka megvan az elkeseredésre: felesége elhagyta, barátai nincsenek, a munkájában nem leli örömét.
Buszon ülünk, riportfilm készül, alanya elgyötört arcú, negyven körüli férfi. Daisatónak minden oka megvan az elkeseredésre: felesége elhagyta, barátai nincsenek, a munkájában nem leli örömét. A haza megmentése manapság nem jár megbecsüléssel, és rosszul is fizet - tudjuk meg tõle. Elsõ ránézésre teljesen átlagos, bár cseppet kedélybeteg hõsünk megszakítja az interjút, hívják, munka van.

Tokiót megtámadta a peterakó gigaszörny. A semmibõl elõbukkan egy hatalmas fickó lila fecskében, és egy bottal jól megruházza a monstrumot. Az események sodrában szinte fel sem tûnik, hogy félamatõr (ál)doksiból profi animációba csaptunk. Nem is akármilyenbe: a hatalmas sikoltozó lábak, szemgolyójukat dobáló torzszülöttek és egyéb fenevadak benépesítette világ már önmagában is komoly derûforrás, a kézikamerával rögzített, depis hangulatú riportdarabkákkal összegyúrva pedig az utóbbi idõk tán legmeghökkentõbb filmje. A szó legnemesebb értelmében elmebeteg alkotásnak mindeközben még arra is futja, hogy görbe tükröt tartson a modern társadalom elé, számba véve mindent a kiüresedéstõl egészen a korai elektrosokkig. Nem lennénk meglepve, ha a forgatókönyvet, a fõszerepet és a rendezõi széket egyaránt magáénak tudó Hitoshi Matsumotóról kiderülne, hogy gyerekkorában beleesett egy LSD-vel teli kondérba - az elektromosság hatására duzzadó letargikus szuperhõsrõl szóló dokumentációja legalábbis erre enged következtetni. Akárhogy is volt, egy biztos: a japán komikus elsõ mozija kihagyhatatlan: oltári trip, segédanyagok nélkül.

A Budapest Film bemutatója

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.