Tokiót megtámadta a peterakó gigaszörny. A semmibõl elõbukkan egy hatalmas fickó lila fecskében, és egy bottal jól megruházza a monstrumot. Az események sodrában szinte fel sem tûnik, hogy félamatõr (ál)doksiból profi animációba csaptunk. Nem is akármilyenbe: a hatalmas sikoltozó lábak, szemgolyójukat dobáló torzszülöttek és egyéb fenevadak benépesítette világ már önmagában is komoly derûforrás, a kézikamerával rögzített, depis hangulatú riportdarabkákkal összegyúrva pedig az utóbbi idõk tán legmeghökkentõbb filmje. A szó legnemesebb értelmében elmebeteg alkotásnak mindeközben még arra is futja, hogy görbe tükröt tartson a modern társadalom elé, számba véve mindent a kiüresedéstõl egészen a korai elektrosokkig. Nem lennénk meglepve, ha a forgatókönyvet, a fõszerepet és a rendezõi széket egyaránt magáénak tudó Hitoshi Matsumotóról kiderülne, hogy gyerekkorában beleesett egy LSD-vel teli kondérba - az elektromosság hatására duzzadó letargikus szuperhõsrõl szóló dokumentációja legalábbis erre enged következtetni. Akárhogy is volt, egy biztos: a japán komikus elsõ mozija kihagyhatatlan: oltári trip, segédanyagok nélkül.
A Budapest Film bemutatója
**** és fél
