Könyv - Teste fölött köröz - Janet Fife-Yeomans: Heath Ledger élete

  • Szabó Ágnes
  • 2010. január 14.

Zene

Aligha volt bolygónknak olyan 14 év feletti lakója, akit (szinte napra pontosan) két éve ne sokkolt volna a hír, mely szerint Heath Ledger filmszínészt "helyi idő szerint 15:26-kor holtan találta házvezetőnője New York-i apartmanjában". A rákövetkező hetekben egymást érték az ellentmondásosnál ellentmondásosabb hírek Ledger állítólagos drogfüggőségéről, alvászavaráról, nőügyeiről és depressziójáról. E zűrzavarban próbál valamelyest rendet tenni és a miértekre választ adni Janet Fife-Yeomans, a sydneyi Daily Telegraph oknyomozó újságírója. Egyúttal megkísérli bemutatni a "fantasztikusan sokoldalú színészt, aki bármikor bármit el tud játszani", és az embert, akit "minden férfi bálványoz, és minden lány ágyba akar vinni".

Aligha volt bolygónknak olyan 14 év feletti lakója, akit (szinte napra pontosan) két éve ne sokkolt volna a hír, mely szerint Heath Ledger filmszínészt "helyi idő szerint 15:26-kor holtan találta házvezetőnője New York-i apartmanjában". A rákövetkező hetekben egymást érték az ellentmondásosnál ellentmondásosabb hírek Ledger állítólagos drogfüggőségéről, alvászavaráról, nőügyeiről és depressziójáról. E zűrzavarban próbál valamelyest rendet tenni és a miértekre választ adni Janet Fife-Yeomans, a sydneyi Daily Telegraph oknyomozó újságírója. Egyúttal megkísérli bemutatni a "fantasztikusan sokoldalú színészt, aki bármikor bármit el tud játszani", és az embert, akit "minden férfi bálványoz, és minden lány ágyba akar vinni".

Fife-Yeomans 14 fejezetben taglalja Heath, az egykori guildfordi diák kezdeti szárnypróbálgatásait, az irodalmi színpadon és az ausztrál tv-sorozatokban elért első sikereit, a hollywoodi antrét (10 dolog, amit utálok benned, 1999), és így tovább, szépen sorjában, egészen a Doktor Parnassus és a képzelet birodalmáig (2009 - Ledger a forgatási munkák közben hunyt el). Kétségkívül szívmelengető érzés számba venni az ismerős filmcímeket, és feleleveníteni a jeleneteket - kár, hogy a szerző a legtöbb film esetében fontosabbnak tartja megemlíteni a kosztümök márkáját, a páncélok súlyát, a forgatások után elfogyasztott sör mennyiségét vagy Ledger épp aktuális gázsiját, és szinte kizárólag az őt méltató kritikákból idéz. Így aztán egyáltalán nem értjük, hogyan változott a "magabiztos, határozott, tekintélyt parancsoló macsó" "krónikus önbizalomhiányban szenvedő, a mércét egyre magasabbra tevő, meghasonlott emberré". A magánéleti szál még bulvárízűbb: Heathünk kész Kékszakáll, aki nem volt rest megszerezni, magáévá tenni, majd eldobni Lisa Zane-t, Heather Grahamet, Scarlett Johanssont, Naomi Wattsot és Michelle Williamst, hogy végül összeszűrje a levet Mary-Kate Olsennel! E nők titkaiból az író csak annyit fed fel, amennyit a bulvársajtó már eddig is megtett (ahelyett, hogy megszólaltatná őket).

A könyv harmadik, tán legerősebbnek szánt pillére a család: Janet Fife-Yeomans egészen a perthi levéltárig ment kideríteni az ükpapa, Edson Ledger bevándorlási körülményeit, majd harminc oldalon tárgyalja a gyermekek, unokatestvérek számát és neveit, valamint egy furcsa jelzálog történetét, és sejtelmesen utal rá, mint valami nagy titok tudója, hogy Heath Ledger korai halála az apai nagyapától és nagyanyától örökölt gének furcsa szeszélyén múlt. (Colin mániás depressziós, Esma nagyit az Alzheimer vitte el.)

A kötet angolul már 2008-ban megjelent, ami annyit tesz, hogy az újságírónak 11 hónapnál kevesebb idő állt rendelkezésére az adatok összegyűjtésére, lejegyzésére, kinyomtatására és megjelentetésére. Meg is látszik: felszínes, felesleges és érdektelen részletekkel telezsúfolt, tárgyi tévedésektől sem mentes fércmunka született.

Fordította: Gellért Marcell. Athenaeum, 2009, 320 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.