Könyv: Anus Dei (Kakadémia. Az emberi ürülék kultúrtörténete)

  • Walter Closet
  • 1997. november 13.

Zene

Nem akarom ebbe is belekeverni, de: József Attila gyomorpanaszokkal került pszichoanalízisbe, doktorai nem a belek mélységeit kutatták, a beteg nem gyógyult meg. Ahogy szalonképesen megfogalmazta: "Az örök anyag boldogan halad / benned a belek alagútjain / és gazdag életet nyer a salak / a buzgó vesék forró kútjain!" S most itt e könyv, tíz évvel a német kiadás után, az utolsó négybetűs tabu titkairól föllebben a vécépapír, Freud, ez ugye öt betű, talán ő is rossz irányban kutakodott, az alantas én a csatornák mélyén keresendő.
Nem akarom ebbe is belekeverni, de: József Attila gyomorpanaszokkal került pszichoanalízisbe, doktorai nem a belek mélységeit kutatták, a beteg nem gyógyult meg. Ahogy szalonképesen megfogalmazta: "Az örök anyag boldogan halad / benned a belek alagútjain / és gazdag életet nyer a salak / a buzgó vesék forró kútjain!" S most itt e könyv, tíz évvel a német kiadás után, az utolsó négybetűs tabu titkairól föllebben a vécépapír, Freud, ez ugye öt betű, talán ő is rossz irányban kutakodott, az alantas én a csatornák mélyén keresendő.

Az analizálás magva a görög ana szógyökből származik, ami azt jelenti, `hátul´. Így a `pszichoanalízis´ egyfajta mentálisan hátrafelé irányuló feloldás. A feloldozás késik, az emberi ürülék (közönségesen: szar) még mindig tabu, a legnagyobb, nem csupán a könyvben megkérdezett német és ausztrál diákok szerint, de mifelénk is, pedig itt aztán, nyíltan, mindenről, szabadon. Egy nagy szart. Tíz évet kellett várni, hogy lefordítsunk egy német könyvet, s benne ezt kell olvasnunk: Nincs még egy nyelv, amely olyan gazdag lenne ürülékkel kapcsolatos és anális kifejezésekben, mint a német. Hát a magyar, szart se ér?! Mely nyelv merne versenyezni véled? A könyv legnagyobb erénye és hibája, hogy német: a szerző összehordott benne szirt-szart, a könyv műfaja elegy német generálszósszal leöntve, talán hogy ne érezzük a szarát/szagát. A szerző belekóstol(tat) mindenbe: a kultúrtörténet valójában anekdoták, újság- és lexikoncikkek halmaza, kupaca, tudományos ismeretterjesztés, babatanácsadás, harcos zöld kakavédelem. S mindezt belengi valaminő óalnémet budinosztalgia átható szaga, utálatos irigység és kisebbségi komplexus az angol (!) vécével szemben (egy fényképen a szerző odenwaldi pottyantós vécéjében épp leszarja az angolokat. Hülye angolok! Szarevők!) Hiába Hundertwasser vödörvécéje a komposztszarral, az idő és az ürülék nem áll meg, tovazubog a csatornák poklába. A jövő zenéje. Mondhatnak nekem bármily hasznos(ítható) zöldeket. Werner Pieper persze hisztérikusan állapítja meg (illetve, jó szokásához híven, idézi): Ha ugyanis manapság 60 millió német polgár naponta átlagosan ötször rántja meg a zsinórt, nyomja meg a gombot vagy húzza le a fogantyút, ez azt jelenti, hogy 3 milliárd liter ivóvíz folyik a szennyvízcsatornába, ami akkora luxus, hogy ezt hamarosan egyetlen ország sem engedheti meg magának. A megoldás: Egy automata műanyag tölcsérbe préseli bele a salakanyagot, majd zacskókba tölti, lezárja, és felhalmozza az elszállításig. Ám a folyamat itt nem áll meg, a kalkuláció: Alapberuházás: 1002 DM, üzemeltetési költség: 13 pfennig. A takarékosság diktálta alaposság eme orgiájától fölfordul a magyar gyomor, irány a WC. Megtudjuk, hogy Átkozottul nehéz dolog 12 tehénnel rendelkező kisgazdaként talpon maradni Németországban. Marhára érdekel, különösen a kisgazdák. Kábé tizenötször olvashatni, hogy Németország a székrekedés hazája, a következtetést Nietzsche vonja le, miszerint a német szellem a meggyötört belek terméke. Egy magyar költő írá: mit rákentek a századok. Ránk kenték, nem jön le egyhamar. A Szaralakok (sic!) galériája fejezetben csupa német és osztrák: Martin Luther, a közismert Pfalzi Liselotte, Wolfgang Amedeus Mozart, Sigmund Freud, Adolf Hitler, a végére mutatóba egy Little Richard. A szar számtalan le-írója közül a németek idéztetnek: a világhírű gandersheimi Roswita, Goethe, Brecht, Böll, Grass. De nem akarok a szerző pöcegödrébe esni, nincs bennem sárga (khaki) irigység, nem vagyok elfogult, hiszen ő figyelmeztet egy - természetesen - északnémet mondással: Lehetsz akár nemzeti vagy liberális, szarszempontból a különbség minimális.

Szóljak az erényekről is, mely a német eredetiből, egy eredeti (humoros, szaretetre méltó stb.) némettől szarmaznak: a könyv szókimondó, szarkimondó, remek anekdotákat szartalmaz, a szorulásos megkönnyebbül, ha ki legközelebb a szart a szájára veszi, legalább tudja, mit beszél. A könyv valódi forrásgyűjtemény, igazi szaranybánya, benne ilyen darabok: az ürülékemet használom fel paranoid-kritikus módszerem fenomenális transzmutációjának végrehajtásához. Ezt Salvador Dalí mondta, lehet találgatni, vajon megette vagy festett vele. Aztán: én vagyok az érett szar, mondta (mármint Luther - W. C.) egy alkalommal egy asztaltársaságban, amikor rátört a depresszió (és tanítványai buzgón jegyzeteltek), a világ pedig tág segglyuk, nyilván kiürít magából. Nyilván. Innen kellett volna elindulni, hogy a vécé az alvilág kapuja, a gyomor a démonok lakhelye, ilyenek. A könyv végén az olvasói levelek fölsorolják, mi hiányzik: kevés szó esett a szagról, a vizeletről. És a vécépapír, az is hiányzik, mondom én, a téma adta érdesség, vécépapír, a valóság érdessége, a szarzőtől, egy Werner Piepertől ez igazán elvárható, bocsánat. Hiányzik ezenkívül... a NAGY ÜRÜLÉKELMÉLET, a címe az lesz: Apokaliptikus hedonizmus, és fel fogja bolygatni a nyugati filozófiát, beleértve a posztmodern elméleteket is. Ezt bizonyos Achim Schnurrer írta, lehet, hogy már a könyvet is, le kellene fordítani, talán ez az a bizonyos szkatologikus alapvetés (szkatológia: az ürülékkel foglalkozó tudomány), amit e könyvből hiányolok. E szkatológiai munka után talán megszületik (világra pottyan) egy eszkatológiai mű, mert bizony mondja néktek Valentin, a Gnosis nagy mestere: Az ürülék kérdése teológiai szempontból súlyosabb a rosszénál. Isten szabad akaratot adott az embernek, végeredményben elfogadhatjuk hát, hogy nem felelős az emberek gonosztetteiért. A felelősséget a szarért viszont teljes egészében az viseli, aki az embert teremtette.

Ne feledjétek továbbá, hogy Gutenberg a Biblia után elsőként mindjárt a Hashajtónaptárt nyomtatta ki. Szaladjatok a vécére, olvasni, e könyv igazi klotyóolvasmány, olvasni és szarni jó. Mit is mondhatnék nektek, a kultúra a béka segge alatt van, és aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az öblítse át az agyát még egyszer ezzel az análszubsztrátummal.

Köszönet a Háttér Kiadónak, hogy magától, magából kiadta, kinyomatta környezetbarát újrapapíron (a könyv végén felszólítás: Töröld ki a gondokat!, de ne e lapokkal, vagy legalábbis elébb olvassuk el) e szar könyvet (jobb lett volna magyarul így, nem az erőlködő, infantilis Kakadémia, a német eredeti is: Das Scheiss Buch), az illusztrátor nevét nem találtam, pedig említésre méltó; igaz, nékem leginkább egy fotó tetszett, egyenruhás és ballonkabátos rendőrtől óva indul a Szentatya a WC Herren felé, ahová a pápa is gyalog; képaláírás lehetne egy Valentin-idézet, nagy baromság: Jézus evett, ivott, de nem székelt; egy valóságos, hús-vér (és szar) embernek ez valóságos istencsapás; a könyvet Meskó Krisztina fordította, kiválóan, visszaadva a magyar szar (a hurka, kupac, gané, valamint a retyi, rötyi, klotyó szartöbbi) becsületét, kitalálva a rehabilit, az össznépi bűntudat-budit, a kakadohányt, külön köszönet a sírárnyékszék szóért és a műfordításért: már Goethe is így szólt: Schiller, ránts elő a seggedből egy thrillert, elő a farbával...

Szarban vagyunk. Vigasztaljon bennünket a (bűn)tudat, a 157. oldal harmadik bekezdésének első mondata: Szar a helyzet a pokolban is.

Walter Closet

Werner Pieper: Kakadémia. Az emberi ürülék kultúrtörténete, Háttér Könyvkiadó, 1997, 195 oldal, 1500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."