Könyv: Emlékek kottából (Marcel Proust: Álmok, szobák, nappalok)

  • Nagy Ágnes
  • 1998. február 19.

Zene

A könyv első kiadásai még a Contre Sainte-Beuve címet viselték meglehetősen érdemtelenül, mivel csak néhány írás foglalkozik az irodalomtudós módszerével. A rövid művekben inkább Az eltűnt idő nyomában című regény első futamai csendülnek fel Lóránt Zsuzsa szobrászművész érzékeny fordításában (ő egyébként több Proust-figurát is megformált már). A mesteri kiállítású kötet prózái 1908-1909 között születtek, ám jóval később jelentek meg. Ennek talán csak örülhetünk, mert elképzelhető, hogy a kiadás kudarca inspirálta a nagyregényt.

A könyv első kiadásai még a Contre Sainte-Beuve címet viselték meglehetősen érdemtelenül, mivel csak néhány írás foglalkozik az irodalomtudós módszerével. A rövid művekben inkább Az eltűnt idő nyomában című regény első futamai csendülnek fel Lóránt Zsuzsa szobrászművész érzékeny fordításában (ő egyébként több Proust-figurát is megformált már). A mesteri kiállítású kötet prózái 1908-1909 között születtek, ám jóval később jelentek meg. Ennek talán csak örülhetünk, mert elképzelhető, hogy a kiadás kudarca inspirálta a nagyregényt.

A kötet első felében a parafaszobába zárkózó, beteg író fordított napjaiba, éjszakáiba pillanthatunk be. A Cikk a "Figaró"-ban című írásában gyerekes örömmel osztja meg izgatottságát rajongott édesanyjával, és a kötet gerincét képező bírálatokat is mintha a Mamának mondaná. Proust esetében nehéz elvonatkoztatni az életrajzi elemek ismeretétől (asztma, neurózis, morbid és feminin viselkedés, sznobizmus, dandyzmus stb.), noha épp ő száll síkra ezért a híres-hírhedt irodalmárt bírálva.

Sainte-Beuve (1804-1869) korának legismertebb atyamestere, Stendhal, Balzac műveinek kiváló ismerője, Baudelaire "barátja" volt, aki jelentős műveit akkor hozta létre, Proust csípős megjegyzése szerint, amikor el kellett mennie dolgozni. Dicsérte a középszerű művészeket, míg az igazán jelentős kortársakkal szemben végtelenül és sajnos negatívan elfogult volt. Míg az írótársak éltek, közepes vagy jó minősítést kaptak, haláluk után érdemük Sainte-Beuve szemében elégségesre csökkent, sőt: gyakran újraírta bírálatait. Úgy gondolta, hogy az író művéhez hozzátartozik minden apróság, anekdota, pletyka, csak így értelmezhető a műalkotás. Proust több szempontból, jó néhány szerző bemutatásával bírálja a francia kritikust. Egyrészt szemére veti morális és személyes elfogultságát, másrészt bebizonyítja, hogy az író, akivel esetleg naponta találkozunk szalonok és kiskocsmák mélyén, nem azonos az írói énnel. Nem hisz a külsődleges megfigyelésekben, ezért tartja megbízhatatlannak Sainte-Beuve-öt, és ezért gondolja, hogy a teoretikus félreértette Hugót, Balzacot és Baudelaire-t.

Ezzel mintha a későbbi kíváncsiskodókat is helyreutasítaná (halála után többen felvetették, hogy a Proust-szakirodalom jelentős része olyan módszerekkel készült, melyeket a szerző a leghatározottabban elutasított), egyben alkotásmódjának sajátosságára is utal: "Napról napra kevesebb értéket tulajdonítok a tudatosságnak. Napról napra tisztábban látom, hogy az író csak az értelmen túl képes bármit is megragadni élményekből, vagyis megfogni valamit önmagából és a művészet egyedüli anyagából."

Később majd Az eltűnt idő nyomában című regényben mutatja be, hogy az élet a memóriában játszódik, s nincs más boldogság, mint amikor egy emlék hatalmába keríti lelkünket. Ez az introverzió mutatkozik meg a kritikákban is, melyekben Gérald de Nerval, Baudelaire és Balzac műveit elemzi. Utóbbinál ő sem tud elvonatkoztatni Balzac parvenü viselkedésétől, és ezzel kissé saját módszerét cáfolja. A tanulmányok szervesen összekapcsolódnak az arisztokrata környezet ábrázolásával, felbukkan Swann és Guermantes úr neve is, a kötet egyik meglepő írásában pedig a homoszexuális Quercy márki jelenik meg, aki kísértetiesen emlékeztet a regénybeli De Charlus báróra. Proust ebben a lírai hangvételű, fájdalmas írásában a különbözőség okozta gyötrelmeket párhuzamba állítja a zsidók világlátásával, ami nem is igazságtartalmában, hanem érzékletességében megdöbbentő.

A könyv végén visszatérünk a Mamával való beszélgetéshez, melyben a szerelmes szeretet önzése a domináló. A mai olvasó sem tud elvonatkoztatni: azonosítja a Mama-Fiú kapcsolatot a valósággal (Sainte-Beuve ironikusan mosolyog), de ez inkább hozzáad értékelésünkhöz. Az emlékek pontos előhívása és lekottázása hitelesíti az érzelmeket és a vágyakat: "Úgy fogalmaztam: örökre. Ám valami egészen más kapcsán aznap este azt mondtam neki, hogy szemben azzal, amit mostanáig hittem, a tudomány legutóbbi felfedezései és a legszélsőségesebb bölcseleti kutatások megdöntötték az anyagelvűséget, látszólagossá tették a halált, a lélek pedig halhatatlan, és a lelkek egy nap újra egyesülnek."

Nagy Ágnes

Filum Kiadó, Budapest, 1997, 246 oldal, 980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”