A nép ópiuma: Nem félsz, Nemecsek? (Kincsestár - MTV 2)

  • - tap -
  • 1998. február 19.

Zene

Amikor az intendánsok, intendánshelyettesek és alintendánsok kinevezésével a MTV Rt. lassan olyanná lesz, mint a Pál utcai fiúk; amikor az rt egy volt operatőrénél megjelennek a végrehajtók, mert több évtizednyi munka után képtelen 600 ezer forintos jogos járandóságát kicsikarni a cégtől - akkor egyre nagyobb szimpátiával tekintek a műsorkészítő nemecsekekre. Különösen azokra, akiknek a hivatalosan - vagyis pénzügyileg és papíron - még csak nem is létező MTV 2-n még van kedvük nap mint nap szórakozni. S teszik ezt "ingyé" vagy divatos kifejezéssel élve, ló badzsetből.

Amikor az intendánsok, intendánshelyettesek és alintendánsok kinevezésével a MTV Rt. lassan olyanná lesz, mint a Pál utcai fiúk; amikor az rt egy volt operatőrénél megjelennek a végrehajtók, mert több évtizednyi munka után képtelen 600 ezer forintos jogos járandóságát kicsikarni a cégtől - akkor egyre nagyobb szimpátiával tekintek a műsorkészítő nemecsekekre. Különösen azokra, akiknek a hivatalosan - vagyis pénzügyileg és papíron - még csak nem is létező MTV 2-n még van kedvük nap mint nap szórakozni. S teszik ezt "ingyé" vagy divatos kifejezéssel élve, ló badzsetből.

A január óta délelőtt 9 és 11 között jelentkező Kincsestár csapatára legutóbb csütörtökön kellett odafigyelnem - immár sokadszor. Az élő műsor ezúttal a "magyar mint idegen nyelv" problémát dobta fel műfajteremtő, "reflexiók az archívokra" stílusban. Túl azon, hogy szívesen nézem-hallgatom Latinovitsot, Benedek Miklóst és persze Kézdit, amikor verset, versparódiát mond, s egyszerűen megáll az eszem Csukás István és Geszti Péter egy-egy nyelvi bravúrján, ezúttal valami hihetetlen irigység fogott el a stúdióvendégek iránt is (Takács M. József műfordító, Hutterer Ingrid szinkrondramaturg, Csurka Gergely sportújságíró). Nemcsak azért, mert okos és szórakoztató dolgokat mondtak a műfordításról, műferdítésről és általában a nyelvi leleményekről, de legfőképp azért, mert e korai órában nyelvbotlás nélkül voltak képesek kimondani az olyan szavakat, mint például a "szinonimizálási kényszer". Persze mondhatnánk, tőlük ez elvárható. És itt jön a szerkesztői bravúr: rajtuk kívül ugyanis - talán csak kis színesnek - behívtak a stúdióba három hazánkban élő külföldit is, közöttük egy napistennek öltözött, a magyart kellemes akcentussal és a szokásos típushibákkal beszélő ecuadori pasast. No már most amikor ez az akcentusos napisten hajnali háromnegyed tízkor, egy élő műsorban, a scrabble nevű társasjátékon kirakta a "bezselatinozatlanul" című szócskát, én félrenyeltem.

Pedig ezután jött még az Én tévém című sorozat, amelyben Heltai András, Müszi és Fa Nándor után, ezúttal - a témához illően - Bogdan Góralczyk lengyel követségi titkár szerkesztett egy csaknem negyven- perces blokkot az MTV archívumából, szórakoztatóan tört magyarsággal dicsérve és diplomatikusan korholva a közszolgálati műintézmény elmúlt hét zivataros évét. Gondolom - lévén diplomata -, szintén "ingyé".

Jó volt ez a Kincsestár. Leginkább talán azért, mert a műsorkészítő nemecsekek elhitették, hogy a magyar közszolgálati televízió nem csak az intendánsok, intendánshelyettesek, alintendánsok kincsestára.

- tap -

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.